Timi július közepén hívott fel, hogy baj van. Elveszítette az állását – egy órát adtak neki, hogy összepakoljon. Lehet, hogy a munkáltató túl sok amerikai filmet nézett, és onnan merítette ezt a módszert? Nem tudom, és most nem is a jogi vagy emberségességi oldalát fogjuk nézni az ügynek, mert mindkettő nyilvánvalóan elhibázott. Sokkal fontosabb, hogy beszéljünk Timiről, aki úgy döntött maga mögött hagyja ezt a történetet, és akinek családanyaként minél hamarabb állásra volt szüksége, de nem tudta hogyan tovább egy ilyen helyzetből.
Timi okos, igyekvő, körültekintő, kitűnően bánik ügyfelekkel és kollégákkal és még nyelveket is beszél. Nem változott azóta sem, mióta évekkel ezelőtt találkoztunk egy angol nyelvű állásinterjú tréningen egy kisgyermekes anyukáknak szóló program keretében. Igen, már akkor is nyitott volt a fejlődésre és tanulásra. Azóta olyan helyeken dolgozott, ahol többé-kevésbé tudta használni a képességeit, és mindig valami új létrehozásában segédkezett. De sajnos ezek a cégek – bár nagyon ambíciózus és fejlődő szervezetek – túl fiatalok és gyengék voltak ahhoz, hogy a magyar piacon tartósan megmaradjanak.
Timit eddig mindenhol nagyon kedvelték, és – ha ezen utóbbi helyen nem is dicsérték, mert nem volt szokás – soha nem kapott semmilyen konkrét visszajelzést és nem közölték vele, hogy szeretnék, hogy valamit nagyon másként csináljon. A cégkultúra ugyan nem volt inspiráló, a vezetők lekezelők voltak, de Timi emellett is igyekezett a maximális körültekintéssel eljárni és együttműködni velük. Azt is tervezte, hogy leül velük beszélni, hogy megkérdezze hogyan segíthetné jobban a cég munkáját, abban a reményben, hogy ezzel bizalmat tud építeni és kevesebb falba ütközve tudja megoldani munkafeladatait. De megelőzték! Júniusban behívták és kivételesen kedvesen közölték vele, hogy jobb ha elválnak. Most. Azonnal. Később fogta fel mire ez a nagy sietség – az új kolléganőnek kellett az asztala, mert az nem tudott hová lepakolni…
Hogy hol kezdődött Timi története nehéz megmondani, de valahol a legeljén dőlhetett el, mivel a felvételiztető személyek közül egyik sem dolgozott azon az osztályon, ahová Timi került. Hogy hogyan maradhatott ki az a személy a felvételi eljárásból, akinek a jövendőbeli beosztott dolgozni volt hivatott, az nem derült ki, de Timi vagy rá lett erőltetve az ottani felettesre vagy az illetőt egyáltalán nem érdekelte ez az egész felvételesdi.
De ez már mindegy is. Timivel július 19-én kezdtük el a konkrét közös munkát és augusztus 16-án hívott, hogy felajánlottak neki egy állást, amit elvállal – kissé hezitálva ugyan, mert már egy másik helyről is komoly érdeklődést mutatnak iránta! De a munka közel van a lakóhelyéhez, pörgős lesz, amit szeretett volna, csapatban dolgozhat, használhatja a nyelvtudását és a kért fizetést is megadják neki, ami mellesleg legalább már közelít ahhoz, ami a magyar viszonyok között elfogadhatónak számít.
De a közel egy hónap kőkemény munkával telt! Ez ugyan mindössze négy Skype-os coaching beszélgetést jelentett, de Timinek a közbenső időben rengeteg feladata volt, ami azonnal az álláskeresési pályára állította őt. A coaching beszélgetések közben segítettek, abban is, hogy feldolgozza – vagy legalább a helyére tegye – az őt élt negatív élményt is, mert egy ilyen eset a földig rombolja az ember önbizalmát, úgy pedig nehéz állást keresni. Állásügyben pedig ki kellett derítenünk mi az, amit Timi igazán szeretne, hogy milyen környezet, feltételek és munkakör az, ahol ő a maximálisat tudja nyújtani, mert az erősségeit használhatja és a szíve is arra húzza. Mert ilyenkor nem célravezető azzal foglalkozni, hogy mindenféle állásra beadjuk a pályázatunkat vak tyúk is talál szemet alapon. Kellett persze még egy klassz önéletrajz alap magyarul és angolul is, amit szükség esetén évek múlva is előkaphat, és ami csak róla szól, nem téveszthető össze máséval, ugyanakkor a munkáltató dolgát is megkönnyíti. És kellett egy kis támogatás akkor is, amikor hirtelen jött az állásinterjú, mert ha feldolgozatlan félelmekkel és kételyekkel megyünk oda, sem a testbeszédünk sem a szavaink nem azt fogják közvetíteni, amit valójában érünk. Ezeket előtte kell kibeszélni, nem pedig az állásinterjún.
Folyt belőlem a szó, mert ezt a bejegyzést Timi írásos referenciája ihlette, engem pedig mások sikere motivál. Íme, amit kaptam tőle, és amit – természetesen az ő engedélyével – veletek is megoszthatok. Semmin nem változtattam, a vastag betűs kiemeléseket is ő csinálta:
Coaching ajánlás
Krisztina egy nehéz helyzetben volt a segítségemre, amikor a motiválatlanság miatt nem tudtam, merre tovább. Mielőtt léphettem volna, a munkahelyemről számomra érthetetlen módon elküldtek és másvalakit tettek a helyemre. Krisztina figyelmesen meghallgatott, kérdezett, s ráirányította figyelmemet a belső értékeimre, majd irányt adott. Coaching előtt olyan voltam, mint egy mozdony, amit megpakolnak, de még ott áll az állomáson és mozdíthatatlan, pedig tele van olyan áruval, amire várnak máshol. Nagy löket kellett, hogy beinduljon, és a segítségével ez sikerült. Az erőforrásaim újra mozgásba lendültek, hosszú idő után. Élveztem, hogy ezeket újra hasznosíthatom, s már-már élveztem az álláskeresést is. Mikor egy interjúra behívtak másnapra, rögtön felhívtam Krisztit, és megkérdeztem, hátha még tudunk beszélni a bennem maradt kérdésekről, amiktől tartottam. Már a telefonban készségesen segített, és biztosított róla, hogy tudunk beszélni is, felkészít az interjúra, ha arra van szükségem. Mindvégig éreztem a támogatását és azt, hogy engem és az igényeimet helyezi középpontba. Mire van szükséged? –kérdezte többször is. A coaching így olyan befektetéssé vált, ami az állás találásával gyakorlatilag lezárult, de több ajtót is megnyitott számomra. Köszönöm.
Gratulálok, Timi! Öröm volt veled dolgozni, és nagyon drukkolok, hogy jól érezd majd magad az új helyeden!
Szlávik Krisztina
Coach & C-IQ Enhanced Skills Practitioner
Mert a boldogság mindenkinek alanyi jogon jár!
Ha szívesen olvasod az írásaimat, és szeretnéd kipróbálni, hogy milyen is egy Teremtő Beszélgetés akkor a weboldalamon keresztül lépj velem kapcsolatba! Az ország, sőt a világ bármely részéről kereshetsz, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy Skype-on is ugyanolyan eredményességgel tudunk dolgozni. Angol nyelven is színvonal vesztés nélkül állok rendelkezésre. És hogy miért kell néha más valaki is ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni? Mert a palackon belülről kihívás elolvasni, hogy mi van a címkén! 🙂 A rólam szóló fényezős rész itt van, de amúgy egyszerű ember és családanya vagyok.
Legutóbbi hozzászólások