Ellentmondásos érzésekkel tölt el, amikor felvillanó címeket, workshop hívogatókat, könyvajánlókat látok, amelyek a sikerről szólnak. Siker alatt értsd a hatékonyságot, profitot, valami megfogható és mindenki számára nyilvánvaló megalkotását, valamit, amit magad után hagysz, ami számokkal igazolható és a személyedhez köthető. Pedig tudom, hogy amiről szólnak ezek az anyagok az igaz és fontos is. Voltam multis vezető, és tényleg jó valamit alkotni, valami nagyobbnak erőteljes része lenni, rendszereket létrehozni, problémákat megoldani, befolyással lenni, lábnyomot hátrahagyni. Utána és most is pedig magamnak kell boldogulnom, már egy nagy szervezet támogatása nélkül, így a siker fenti szempontjai nem mellékesek.

Mostanában azonban olyan sikereket élek át, amely mindezt meghaladja, de legalább is más megvilágításba helyezi. Már a történet is pont fordítva kezdődött, mint ahogy a sikerről szóló könyvek írják. Úgy indult ugyanis, hogy egyik napról a másikra eltűntek a célok az életemből. Addig mindig ’akartam’ valamit és akkor hirtelen se kép, se hang… Rémülten kerestem a kapaszkodókat, de hiába, nem tisztult az ábra és ingott a talaj. Külső segítség nem jött, életem állását pedig úgy tűnt csak nem akarták felajánlani nekem… Míg mások nyüzsögtek körülöttem – ahogy én is tettem korábban – én úgy éreztem magam, mint egy marslakó a Földön.

Így – célok hiányában – nem volt más választásom: elkezdtem napról napra élni. Nagy tervek és víziók nélkül. Közben rettegtem, hogy mi lesz így velem így – a jól bevált régi sikerreceptek és akarás nélkül – de muszáj volt kísérleteznem, mert a kép változatlanul nem állt össze. Lássuk vajon összedől-e a világ, ha most egy ideig nem tűzök ki célokat vagy ha most nem méricskélem és teljesítményértékelem magam? Mi lesz, ha nem küzdök azért, hogy a képességeimet fel- vagy elismerjék? Mi történik, ha nem érdekel, hogy kapok-e esélyt, hogy nyerek vagy veszítek, hogy egyhelyben toporgok, előre, hátra, átlósan vagy körbe-körbe megyek? Vajon ezáltal elveszítem önmagam és eltűnök? Vagy egyszerűen éhen halok majd szép lassan ezzel a napról napra ’stratégiával’?

Ez már egy ideje történt, és jó hír, hogy életben vagyok 🙂 És bár – ebből a tervek nélküliségből született maga a Teremtő Beszélgetések is – a bizonytalanság nem szűnt meg, de már nem is zavar. És még a siker sem kerül el, és erre épp ma reggel ébredtem rá – szó szerint:

Időben felkeltem, hogy ne rontsuk el a reggelt a rohanással. A gyerek is felébredt pár perccel később és odajött megölelni. Viszonylag korán elkészültünk. Kinyitottam a bejárati ajtót, hogy mintát vegyek az időjárásból. Megcsapott a vízzel vastagon átitatott, téli-tavaszi levegő illata, és a ’De jó lenne ma gyalog menni az óvodába’ érzése futott át rajtam. Felvetettem az ötletet, és a gyerek is vevő volt rá. Felöltöztünk és elindultunk. Összefutottunk a szomszédunkkal, és az utca végéig elérve körvonalazódott egy közös kirándulást a gyerekekkel. Elváltunk, a fiam meg én pedig gyalogoltunk tovább. Dombnak fölfelé fárasztó a kis lábaknak. Megálltunk a buszmegállónál, hogy megnézzem legközelebb melyik busszal mehetnénk. De épp jött egy busz. A gyerek ragaszkodott, hogy szálljunk fel. Így felültünk egyetlen megállóra. Ahogy leléptünk, lenéztem a földre, és megláttam egy ötforintost a földön. A gyereket meggyőztem, hogy nem fog érte jönni a rendőrség, és beleteheti a malacperselyébe. Az óvodában kibontottam őt az overállból, betereltem a csoportszobába, és hazasétáltam. Csináltam magamnak egy kávét, és élveztem, ahogy az arcom átveszi a szoba hőmérsékletét, és leültem írni…

Hát lehet-e az ember ennél sikeresebb, mint amikor ezt megteheti?

Hálás vagyok azért a nehéz időszakért, amin átmentem, mert ezzel a prioritások is letisztultak az életemben. Hálás vagyok, hogy ott vagyok, ahol lennem kell, és ott tartok, ahol tartanom kell. Hálás vagyok azért, hogy nem volt külső vezettetés és tálcán kínált lehetőségek, így kénytelen voltam ’behódolni’, és a saját belső hangomat követni. Mert a végső válaszok ott vannak belül – ahogy benned is. És persze posztolok tippeket, okosságokat, és megosztom a saját tapasztalataimat, amiket megfogadhatsz, de alapjában véve én sosem tudhatom, hogy Neked mi a jó, számodra mi a boldogság vagy mi a siker. Azt csak te tudhatod – és ha nagyon össze vagy zavarodva, és úgy döntesz eljössz hozzám – én ott is csak abban tudok segíteni neked, hogy legyen tered és bátorságod a saját sikertörténetedet kibontani és életre kelteni, bármiről szóljon is…

Szlávik Krisztina – coach
Beszélgess velem és teremts egy szebb jövőt magadnak!