A héten Dr David J Hall workshopján voltam, aki az angliai Ideas Centre alapító ügyvezetője, és azzal foglalkozik, hogy üzleti és más szervezeteknek bemutatja a kreativitás erejét, és azt, hogy hogyan használják alkotóképességüket céljaink elérésére és innovációra. Erről majd lesz egy cikk is, de nem itt a blogon, hanem az egyik online szakmai lapban. Az előadás viszont egy sor olyan gondolatot is elindított bennem, ami a személyes szintünkre vonatkozik.

Ha az egyén szintjére – magyarul a te saját életedre – lefordítjuk, az innováció a megújulást jelenti. Az innovációhoz pedig kreativitás kell, tehát a megújuláshoz képesnek kell lennünk arra, hogy legelőször is valami újat és hasznosat gondoljunk ki.

Erre mondta Einstein, hogy  „A problémát nem tudod ugyanazzal a gondolkodással megoldani, mint amivel létrehoztad.”

Ellenben ahhoz, hogy megváltoztassuk a gondolkodásunkat először is tudnunk kell, hogy milyen a gondolkodásunk. Ennek pedig történetisége van, és persze ez is gyermekkorban kezdődik. Gyermekként tulajdonképpen tiszta lappal indulunk neki az életnek – múltbeli tapasztalataink és az iskolában megszerzett tudásunk még nem befolyásolnak bennünket az életben. Így a gyerekek számára minden új és minden lehetséges. Ezért van az, hogy a gyerekek zseniálisan kreatívak. Ők még nem a tapasztalataikra és/vagy az iskolai tudásukra alapozzák a döntéseiket és ötleteiket, hanem azok még szabadon, korlátok nélkül születnek. Ugyanakkor a gyerekek pont emiatt szorulnak gondoskodásra is. Mert nincs meg az a tapasztalatuk és tudásuk, amely a világban való eligazodásunkat és túlélésüket biztosítja. Szükségük van a szüleik és más felnőtt segítők gondoskodására ahhoz, hogy értelmezni tudják a világot, és később képesek legyenek eligazodni benne, önállóan ellátni magukat, családot alapítani, utódokat nevelni és gyarapodni.

Ám, ami előbb szükség és előny, később hátránnyá válhat. Neveltetésünknél, iskolázottságunknál, különböző jó és rossz élményeinknél fogva kialakítunk egy olyan világképet, amelyet valóságnak fogadunk el. Aztán pedig összes döntésünket, amely a jövőre vonatkozik, erre a világra építjük. Ez annyit jelent, hogy mielőtt bármilyen döntést hozunk, először – akár tudatosan, akár a tudatalattiba süllyedt programok révén – hátranézünk a múltunkba, majd pedig annak alapján, amit ott látunk, meghozunk egy döntést a jövőnkre vonatkozóan. Emiatt a jövőnk eleve predesztinálttá válik a múltunktól függően. De még így is fejlődünk és változunk, de ez a változás lassú és minden választásunkon erőteljesen ott van a múltunk lenyomata.

Mi azonban természetünknél fogva alkotó, teremtő lények vagyunk. Először megteremtetjük saját világunkat, megtapasztaljuk milyen benne élni, és miután nagyjából megismertük a határait, előbb-utóbb elkezd mindannyiunkat foglalkoztatni, hogy innen mégis hogyan tovább? Ekkor érezzük, hogy többet vagy mást szeretnénk, többre lennénk képesek, többet érdemelnénk, „ennyi lenne az élet?”, „ez már nekem nem felel meg”, és hasonlók.

Ez az igény tulajdonképpen folyamatos, de vannak mérföldkövek is az életben, amikor ez a kérdés sokkal erőteljesebben jelentkezik. Ilyenkor többnyire azzal is szembesülünk, hogy valami visszatart, mintha egy láthatatlan ketrecbe lennénk zárva. Ez a láthatatlan ketrec alkotja jelenlegi valóságunk határait, ahol jó lenni, mert ismerős, szerethető terep, de ugyanakkor akadályoz is bennünket a továbblépésben és megújulásban. A valódi megújuláshoz azonban nem elég körbe-körbe járni a saját eddig világunkban. Most ismét szükség van gyermeki naivitásunkra, arra a kreativitásra, ami új gondolatokat generál és új világokba kalauzol el bennünket. Olyan világokba, ahol az is lehetséges, ami korábbi világunkban nem volt az. Ilyenkor egyszerűen túl kell lépnünk jelenlegi világunk határain, hogy valami vadonatújat is meglássunk. Mert, ha nem látom, akkor el sem tudok indulni arra.

Ez nagyon fontos, nagyon izgalmas, és engem ez a munka érdekel. Hogy hogyan segíthetek a velem dolgozóknak abban, hogy véghezvigyék azt a teremtő munkát, ami valódi természetükből fakad. Hogy hogyan kerüljük ki azt a bizonyos „ketrecet”, és hogy hogyan lépjünk be olyan világokba be együtt, amely korábban nem volt elérhető számukra, számomra vagy bárki más számára sem. Egy teremtő beszélgetésben, piciben vagy nagyban, de új világok születnek.

Szlávik Krisztina
Coach & C-IQ Enhanced Skills Practitioner
Beszélgess velem és teremts egy szebb jövőt magadnak!

Ha szívesen olvasod az írásaimat, és szeretnéd kipróbálni, hogy milyen is egy Teremtő Beszélgetés akkor a weboldalamon keresztül lépj velem kapcsolatba! Az ország, sőt a világ bármely részéről kereshetsz, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy Skype-on is ugyanolyan eredményességgel tudunk dolgozni. Angol nyelven is színvonal vesztés nélkül állok rendelkezésre. És hogy miért kell néha más valaki is ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni? Mert a palackon belülről kihívás elolvasni, hogy mi van a címkén! A rólam szóló fényezős rész itt van, de amúgy egyszerű ember és családanya is vagyok.