Az elmúlt hétvégén egy baráti családnál vendégeskedtünk. Gyerekek is voltak mindkét részről, és én elnéztem őket, ahogyan szinte a megérkezésünk percében rögtön kapcsolatba lépnek egymással, és azonnal játszani kezdenek. Nincsenek gátlások, nincsenek kérdések, csak a megismerés szándéka, és a játék öröme. A gyerekek számára nincsen rasszizmus, nyelvi akadályok vagy egyéb előítéletek, pedig egy kenyai származású családról van szó. Konfliktusok persze vannak közöttük, de annak nem ez az alapja, hanem a szokásos gyerekdolgok. A harag, az elfordulás, a konfliktusok viszont soha nem tartósak. A gyerekek még követik a vágyaikat. Mert a kapcsolatteremtés és a játékba lépés vágyánál nincs is erősebb motiváció az egész földkerekségen (és azon túl). Hogy is lehetne ez másként? Hiszen a kapcsolatok adják az élet és a fejlődés lehetőségét!

Hogy ezt észrevegyük még csak fel sem kell néznünk erről a képernyőről! Minden a kapcsolatokon keresztül keletkezik, létezik és változik. Pedig a kapcsolat többnyire láthatatlan, nem is anyagi, csupán egy energia-kötelék. Mégis ez a létezés alapja. Az atomok az atomi részecskék – protonok, neutronok és elektronok – kapcsolódásával jönnek létre. Az atomok kapcsolódnak egymáshoz, így jönnek létre a molekulák, a molekulákból pedig az ő kapcsolódásuk által pedig a látható és láthatatlan anyagi világ nagy része. Amikor két elem között kémiai kapcsolat jön létre minőségi változás történik, vagyis a végtermék teljesen más tulajdonságokkal rendelkezik, mint a kiindulási anyagok. Például két gázból, oxigénből és hidrogénből cseppfolyós víz jön létre, amely egy teljesen új anyag, és mellesleg a földi élet alapja. Egy fémből, a heves, forróvérű nátriumból, és a mérgező, fojtogató klórgázból létrejön az ártatlan konyhasó, amivel ételeinket ízesítjük. A fizikai kapcsolatok is fontosak. A gravitáció tartja össze a naprendszert vagy tart minket a földön, hogy ne lebegjünk ki tehetetlenül a világűrbe. Az időjárás, az éltető eső, a meleg, a hideg, a szél is fizikai folyamatok eredménye, és – ha néha kellemetlenséget is okoznak – ezek segítségével tudunk például élelmiszert termelni.

Nyilvánvaló tehát, hogy az életfolyamataink, az élethez szükséges körülmények, a körülöttünk lévő tárgyak, a házunk, a munkahelyünk, az autónk, a tévéadások, az internet stb. – mind-mind a kapcsolatok által léteznek és működnek. Az ember is kapcsolatba lép az anyaggal, formálja, alakítja azt. Az emberek pedig kapcsolatba lépnek egymással is, családot, cégeket alapítanak, kereskednek, gyógyítanak, barátkoznak, háborúznak…

Ez így természetes, az ember is a rendszer része, így a mi létünk alapját is kapcsolataink adják. De van egy fontos különbség. Ha hidrogént és oxigént összekeverünk és meggyújtjuk… bummm! – semmi sem állíthatja le a reakciót. De az ember más, mert mi saját tudattal rendelkezünk. A mi esetünkben mi vagyunk a hidrogén, az oxigén, de mi vagyunk a láng őrei is. Választhatunk és dönthetünk, hogy hogyan kapcsolódunk, hogy mit teszünk a lánggal, hogy beindítjuk-e a reakciót vagy sem. Az ember az egyetlen lény, akinek hatalmában áll a kapcsolatain keresztül tudatosan alakítania önmagát és a világot. Élhet békében és élhet háborúban, élhet boldogan és élhet boldogtalanul önmagával és másokkal való kapcsolatában, élhet a múlttal béklyóban, és élhet a jelenben és a jövőhöz kapcsolódva. Élhet úgy, hogy durván kihasználja és elpusztítja a Földet, de élhet vele harmóniában is. Léphet úgy kapcsolatba egy másik emberrel, hogy szidja, kihasználja, félrelöki, megalázza őt, sőt lerombolhatja az otthonát, és ki is olthatja az életét. De választhat másként is. Léphet olyan kapcsolatba is, amely minőségi változást eredményez. Amikor külön-külön mindnyájan megmaradnak annak, amik, de együtt mégis egy valami teljesen újat hoznak létre. Mindegyikre élő példák vannak ezen a bolygón.

Az ember képes arra is, hogy felismerje, hogy az a bizonyos energetikai-kötelék, amely a másokhoz fűzi miből van. Szeretetből, együttérzésből, félelemből, tiszteletből, pénzből, kötelességtudatból, sajnálatból…? Választhat, hogy fenntart egy kapcsolatot vagy nem. Kiléphet egy munkahelyről, egy bántalmazó kapcsolatból. Megszakíthatja a kapcsolatot saját boldogtalan múltjával és énjével is, és kapcsolatot teremthet azzal az énjével, akivé válni szeretne. Vagy benne maradva egy kapcsolatban változtathat a meglévő energetikai kötelék milyenségén. Mindez hatalmunkban áll.

Persze kapcsolatba lépni egymással és saját magunkkal kockázatos, hiszen az új kapcsolatok változást és új, váratlan „végtermékeket” hoznak az életünkbe, ami bizonytalansággal tölt el bennünket. Útban vannak még a kellemetlen tapasztalatok is, amelyeket korábbi kapcsolatainkban szereztünk, és nem szeretnénk őket újra átélni. És ott vannak a külső elvárások, és saját személyes elvárásaink és beidegződéseink magunkkal szemben, amelyek korábbi és jelenlegi kapcsolatrendszerünkben gyökereznek. Újonnan választott kapcsolataink ezekre is ki fognak hatni, ami szintén félelmetes lehet.

A belső gyermeket azonban nem lehet – és nem is érdemes – elhallgattatni. Ő az, aki nem tart haragot, nem neheztel, hanem újra és újra ad magának egy esélyt, mert játszani akar. Ha nem felejtkezünk el róla, talán felnőttként is velünk maradhat a játék tiszta öröme, és kapcsolatainkon keresztül képesek leszünk tudást szerezni, fejlődni, megújulni, és bármilyen problémánkat megoldani!

Szlávik Krisztina – Coach
Beszélgess velem és teremts egy szebb jövőt magadnak!
www.teremtobeszelgetesek.hu

Megjegyzés: A fenti fotón Alexander Milov ukrán művész ‘Love’ című installációja látható.