Rió 2016. Együtt sírsz vagy úszol örömmámorban a versenyzőkkel. Bámulod őket, mert ezek az emberek példaképek. Ők nem csak itt is most versenyeznek. Ha esik, ha fúj, évek óta hajnalban kelnek, és minden egyes nap teljesítőképességük határait szétfeszítve legyőzik önmagukat, az órát és a mindenséget. Aztán ott a verseny. Egyetlen vissza nem térő esély. Csak hárman állhatnak a dobogón, és csak egy nyerhet. De akár nyernek, akár veszítenek mindenképpen felemelő és felkavaró. Némelyek hatalmas bukások után jutnak fel a csúcsra. De mi hajtja őket? Hogyan csinálják? Honnan van bennük ennyi erő?

Cath Bishop világbajnok (2003) és olimpiai ezüstérmes (2004) evezős szerint a varázsszó a ’rezíliencia’. De mit is takar ez az idegenül hangzó szó, és miért érdemes közelebbről is megismerkednünk vele?

A rezíliencia kifejezés a fizikában volt először használatos annak leírására, hogy az egyes anyagok milyen mértékben képesek visszanyerni eredeti állapotukat és alakjukat egy fizikai deformitást okozó behatás után. Ilyen rezíliens anyag például az acél, és ennek rendkívüli jelentősége van az építőiparban. Az Eiffel-torony kilengése a szél és hőmérsékleti különbségek miatt például 13-18 cm között mozog. Képzeljük el mi lenne, ha mindig egy kicsit meghajlana a széltől, de vissza már nem! Vagy állna-e még egy ilyen magas torony, ha kemény és rugalmatlan kőből készült volna, amely nem tudja a szél energiáját elnyelni? De ha a fák és növények nem lennének kellően rezíliensek elég lenne egy erősebb szél, hogy véglegesen elfektesse az összes fát és gabonát a földön, és akkor bizony nem sok mindent tudnánk learatni, sőt talán maga az élet sem lenne lehetséges.

De a fizika után miért lett fogalom a rezíliencia egyének és szervezetek életében? És mennyire fontos a rezíliencia a sikerességhez folyamatosan versengő világunkban? Ki tudhatna erről többet, mint egy olimpikon? Cath szerint a siker, a kiemelkedő teljesítmény és a jó vezetői képességek kevésbé köthetők a veleszületett tehetséghez vagy az értelmi intelligenciához, és sokkal több közük van a rezílienciához. Az IQ, a keménység vagy a sportban a fizikai erő nem tartoznak a magas teljesítményt hozó tényezők közé. A rezíliencia – vagyis az az ’okosság’, amivel hozzáállásunkból, viselkedésünkből és kapcsolatainkból a legtöbbet hozzuk ki – azonban annál inkább. A siker záloga sokkal inkább abban rejlik, hogy milyen mértékben vagyunk képesek használni elménk erejét, működőképes viselkedésmintákat kialakítani és autentikus, együttműködő kapcsolatokat kiépíteni. Ezek segítségével lehetséges a döcögősebb – de a jó időszakokat is – a legjobbá alakítani.

Az emberek leginkább olyasmit értenek rezíliencia alatt, hogy ’felkelsz, ha elbuktál’, ’tanulni a kemény leckékből’, ’nem nem adod fel, amikor a dolgok nehézzé válnak’. A rezíliencia azonban több, mint megbirkózni a nehézségekkel vagy visszatérni egy-egy visszacsúszást követően. A lényeg az, hogy mindez hogyan vezet egy magasabb teljesítményhez, hogyan állunk fel és hogy vajon tudjuk-e használni a visszaesést arra, hogy jobbá váljunk, mint a visszaesés előtt voltunk. A rezíliencia szépsége abban rejlik, hogy képesek vagyunk a múlt hibáit közvetlen kapcsolatba hozni a jövőnk sikerével.

A kudarc nem más, mint tanulás. Cath tíz évig versenyzett Olimpiákon és világbajnokságokon, de a kőkemény valóság az, hogy sokkalta több versenyt veszített el, mint amennyit megnyert. A top szinten ez már csak így van. Legjobban Michael Jordan foglalta ezt össze: ’ Több, mint 9000 esélyt puskáztam el a karrierem során… Újra és újra kudarcot vallottam. És ez az amiért sikeres vagyok.’

Cath-nek is eltartott egy ideig, amíg rájött, hogy minden kudarc megadta számára azokat az extra hozzávalókat, amely ahhoz kellett, hogy nyerjen a jövőben. Legelsősorban tehát a rezíliencia azt jelenti, hogy folyamatosan változunk, fejben sem limitáljuk saját magunkat az elérhető teljesítményeinket illetően, és hogy élethosszig tanulunk. És ebben az értelemben a kudarc gyakorlatilag tényleg nem más, mint a tanulás szinonimája.

Szlávik Krisztina – coach
www.teremtobeszelgetesek.hu