Te még emlékszel Surdilovicsra? Az 1980-as években futott egy népszerű jugoszláv sorozat a tévében Ljubiša Samardžić (lásd fenti fotó) főszereplésével, amelynek címe Forró szél volt. A sorozat főhőse Borivoje Surdilovics (becenevén Surda) volt. A címére talán nem mindenki emlékezett, de úgy saccolok, hogy ha kb. 40-99 év közötti az életkorod Surdilovicsra biztosan emlékszel. Talán még egy mosoly is végigfut az arcodon… Fogadjunk, hogy még a Surda-dal is ott cseng a füledben 🙂
Nos, Surda a világ egyik legszerethetőbb figurája volt, akinek viszont próbálkozásai ellenére sem sikerült ötről a hatra jutnia. Amikor eldöntötte, hogy (ismét) a tettek mezejére lép, kezébe veszi az irányítást és változtat jelenlegi helyzetén hirtelen leesett a vérnyomása vagy pszichés válságba került. Krónikus panaszkodó és pesszimista volt. Dél körül alig bírt kikelni az ágyból, majd folyamatosan magával foglalkozott, hipochondriával küzdött, állandóan különböző tüneteket keresett és észlelt saját magán. Harminc évesen még a rokonai tartották el. A munkanélküli irodán válogatott, mondván, hogy nem bírja a fizikai megterhelést. Néhány hétnél tovább nem tartotta magát egy munkahelyen, vagy olyan ’szerencsétlen’ körülmények sújtották szegényt, ami miatt elveszítette az állását. Amikor elege lett a nyaggatásból nekiindult, fogadkozott, de tartós eredménye nem volt.
Mondhatnánk, hogy Surdilovics egyszerűen lusta volt, nem tett saját magáért eleget, és ez az oka a sikertelenségének. Holott ez csak a látszat! Surdilovics nagyon is csinált valamit, és saját életének aktív részese volt, csak egy kicsit ‘másképp’:
1) Elhitte magáról, hogy többre nem képes. Hogy nem elég erős a fizikuma és a pszichéje. Hogy a világ ellene van, és ő tehetetlen ezzel szemben. Igazándiból más lehetőség nem is létezett számára. Talán ő is úgy hitte, hogy mást gondol, hogy ő ‘pozitív’, de legbelül, mélyen mégis ez volt az eredendő gondolata magáról.
2) Ezeket a gondolatok a szavaiban is megnyilvánultak: Panaszkodott, alkudozott, védekezett, hárított, magyarázkodott.
3) Végül pedig ennek megfelelően cselekedett: Nem kelt ki az ágyból reggelente. Hónapokig nem nézett munka után. Munkahelyéről, ha végre lett egy, sértődöttségében kilépett és nem vette el a fizetését. A segítséget elvárta, ugyanakkor elutasította. Rosszkor kezdett el ‘pattogni’ és konfliktusba keveredni. És várt. Várta a jótevőt, aki felismeri a tehetségét, a képességeit, a benne rejlő potenciált. Várta az igazi munkát, amit ‘pont rá’ szabtak. Álmodozott, hogy valami láthatatlan erő egyszer felemeli és a magasba repíti, hogy egyszer csak majd úgy szeretik őt, ahogy van.
És mi szerettük is Surdilovicsot. Mert Surdilovics ízig-vérig ember volt. Megtestesítette a vágyainkat és a gyengéinket is. Mert mindannyiunkban ott van Surdilovics. Az álmodozó, vágyakozó, az élet nehézségeit elkerülő, kifogásokat kereső énünk, aki az életet kötelezettségektől mentesen szeretné élvezni, és várja, hogy az ölébe pottyanjon a siker, hogy megkeressék, hogy felfedezzék, és elismerjék az értékeit. És hát nem így lenne ‘fair’ az élet? Hiszen mindenkiben ott szunnyad a tehetség és a képességek sokasága és egyedisége, csak lehetőséget kellene kapnunk…
De Surda is észrevette, hogy a világ nem így működik. És küzdött. Tényleg akart. Nem volt lusta. Surda valószínűleg tényleg elfáradt!
Hogy miért? Mert ott volt az eredendő képe saját magáról. Gyengének hitte magát, tehát gyengeként szólalt meg és gyengeként viselkedett. Amikor mást akart tenni, amikor erős akart lenni, tulajdonképpen saját meggyőződésével ment szembe. És ez kimerítő. Ezért volt Surdilovics fáradt, és ezért szaladt ki a vér a fejéből és az izmaiból, amikor több, akart lenni, mint aminek hitte magát.
De mit tehetett volna Surdilovics? És mit tehetünk mi a saját, bennünk élő Surdánkkal?
Először is vedd őt észre és ismerd meg! Mert a gondolataid táplálják szavaidat és tetteidet! Eredendő gondolataink és meggyőződéseink pedig – amelyek sokszor nagyon mélyen gyökereznek, akár pozitív gondolataink alatt is – egyenesen az egész életünket és énünket határozzák meg! Talán meg sem hallod, de így sutyorognak hozzád: ‘Ez vagyok én.’ ‘Én ilyen vagyok és, kész.’ ‘Én csak ennyit érek.’ ‘Ezt a világot nem nekem találták ki.’
Ezért ha más jövőt szeretnél magadnak és szívesen változtatnál, derítsd ki és változtasd meg a gondolataidat saját magadról! Majd beszélj, és cselekedj másként! Lehet, hogy nem lesz könnyű dolgod, de vedd ki Surdilovics kezéből a kormánykereket, mert még el talál aludni a volán mellett!
Szlávik Krisztina – coach
www.teremtobeszelgetesek.hu
Fotó: By Stevan Kragujević – Original uploader was Gajdario at sr.wikipedia, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=39376529
Legutóbbi hozzászólások