Ma van a kisfiam negyedik születésnapja. Egy másik témát terveztem ma megosztani Veletek, de aztán rájöttem, hogy ő, és bármely négyéves palánta megérdemli, hogy itt megálljunk egy percre és átgondoljuk mivel gazdagodhatunk egy négyéves kisgyermek által. Kevin ’késői gyerek’, ami mondjuk  relatív, amikor a szülő nők átlagéletkora 36 év. A kórházi dossziém elején nagy betűkkel volt kiemelve a kockázati tényező ’Idős anyai életkor’. Jól meg is sértődtem…  De ettől az apró kényelmetlenségtől eltekintve, megérte 🙂

Furcsa, de mióta Kevin ’megvan’ az élet könnyebb. Nem vagyok egyedül: Van egy munkaadóm, vezetőm, példaképem, menedzserem, barátom, sétapartnerem, udvarlóm, mesterem, tanácsadóm, tanárom, és coach-om. Felforgat és tükröt tart, de mindig neki van igaza. Kimozdít a komfortzónámból, és beosztja az időmet. Mindent lát, mindent észrevesz, mindenre reagál és mindenre emlékszik. Nem inog az önbizalma, nem agyal, hanem éli saját magát. Nem számol háromig, ha valamire kíváncsi: megkérdezi, akkor és ott. Jelzi, ha valamit nem akar vagy valami nem jó neki. Ha fáradt nem röstell egy jó nagyot hisztizni. Ezzel aztán el is intézte a stressz-menedzsment kérdését. Meggyógyítja magát, ha beteg. Saját ritmusában él, és nem hagyja magát kizökkenteni. Tudja mit miért akar, és meg is tudja magyarázni. Komoly, éles eszű tárgyalópartner. Számára az idő még megfoghatatlan. A múlt-jelen-jövő egyek. ’Majd tegnap elmegyünk.’, mondja. De azt is mondja: ’Szeretlek.’ Vagy, hogy ’Köszönöm, hogy kimostad a Macimat.’ Ápolja a kapcsolataimat: ’Anya, beszélgess még a Papával! Beszélgess még a Mamával! Beszélgess Apával! Mondjátok el mi történt!’ Konfliktus-megoldási javaslatokat ad: ’Ne veszekedjetek! Az nem jó nektek!’ Fejleszti a verbális képességeimet és kreativitásomat: meséltet, beszéltet, történeteket fabrikáltat a semmiből. És amúgy meg boldog, jól érzi magát a bőrében, és nekünk is jó, hogy ezt sugározza felénk!

Én pedig – mert nem a mostban élek, és félek a változástól, és félek, hogy ez elmúlik egyszer – rémülten azt mondom neki: ’De kár, hogy ha megnősz már nem leszel ilyen aranyos.’ Mire ő rávágja: ’Én akkor is aranyos leszek, ha megnövök…’

Ha Te is szülő vagy, tudod miről beszélek. Tudod, hogy mennyi öröm, mennyi aggódás és mennyi dilemma egy gyerek. Fontos, hogy kijelöld a határokat, hogy biztonságban érezze magát (mármint ő, nem te :-). Ugyanakkor bízz benne, élvezd, hogy van, és hidd el, tudja mi jó neki. A mai napig emlékszem, hogy Kevin még nem tudott beszélni, amikor egyszer napokig visszautasította a szilárd ételt. Én aggodalmamban megszidtam, és erőltettem az evést. Aztán felment a láza, és kiderült, hogy tüszős mandulagyulladása van. Nem akart enni, mert minden nyelés annyira fájt neki.  Nem dacból nem evett. Jelezte, hogy baj van, de én akkorra már eldöntöttem, hogy neki az a jó, ha eszik. A saját aggodalmammal volt tele a fejem, ahelyett, hogy rá figyeltem volna.

És, amit egy négyéves tanítani tud nekünk? Hát, hogy Te is hidd el magadról, hogy tudod mi a jó Neked! Merd felvállalni, hogy mit akarsz, és magyarázd is meg! Legyél kemény tárgyalópartner! Élj a saját ritmusodban! Bízz magadban! Ne röstellj ’hisztizni’! Jelöld ki a határaidat, hogy biztonságban érezhesd magad! Figyelj a jelekre, hogy valami nem jó Neked! Ápold a kapcsolataidat! Beszélgess másokkal, és mond el mi történt! Ha megjelenik benned egy kérdés, kérdezd meg! Mondd ki, hogy ’Szeretlek’ és ’Köszönöm, hogy …’

És legfőképpen: ’Ne veszekedjetek! Az nem jó nektek!’

 Szlávik Krisztina – coach
www.teremtobeszelgetesek.hu