Sokszor kapjuk azt tanácsot és olvassuk buzdító üzenetekben, hogy szeressük önmagunkat. Nem tudom kinek hogy sikerül ez a gyakorlatban, de inkább az a gyanúm, hogy többen vannak azok, akiknek ez nem megy annyira jól, mint aki ebben profi. Mert, hát ez eléggé elvont és megfoghatatlan jótanács. Rögtön két buktató is van benne.
Az egyik gond rögtön azzal lehet, hogy önmagunk vagyunk a szeretet alanyai. Első látásra ez már eleve – hmmm – kicsit perverznek tűnik, főleg ha a szeretettel kapcsolatos tapasztalatainkból indulunk ki, abból, hogy ez hogy néz ki, pl. a puszikból, ölelésekből, amelyek a szeretettel együtt járnak. Ez a kép él bennünk a szeretetről, és ez önmagunk vonatkozásában nehezen kivitelezhető, meg vicces is lenne. De mivel szeretettel kapcsolatos élményeinket másokkal való kapcsolatainkban szerezzük meg, joggal próbálunk erre építkezni. Másokat szeretni amúgy meg sokkal könnyebb is, nincs is rajta mit túlmagyarázni, többnyire magától is megtörténik, hogy megszeretünk valakit.
Aztán ott van az önszeretethez társuló negatív képzet, és ott sutyorognak a kételyek a háttérben. Nem önző dolog szeretni önmagamat? Nem lesz belőlem egy nárcisztikus pojáca? Hiszen máris eszünkbe jutnak azok az emberek, akik mindenen és mindenkin átgázolva tényleg ’szeretik’ önmagukat.
A másik gond az, hogy a szeretetet érzésként tartjuk számon. Az érzés pedig nem úgy működik, mint valami projekt, hogy kitűzöm célul, hogy egy hónapom van arra, hogy szeressek, majd megtervezem az odavezető utat, és ha ügyes vagyok 30 nap múlva ’szeretek’ – kipipálom, kész, megvan. A szeretet ráadásul tényleg egy olyan érzés, amit nem lehet erőszakkal felcsiholni. Rengeteg bűntudat és lelkiismeretfurdalás van a világban amiatt, hogy fejben és a társadalmi elvárásokból tudjuk, hogy szeretnünk kellene valakit, de hiába, nem megy, se szép szóval, se erőszakkal. Hiába soroljuk pozitív tulajdonságait, hiába győzködjük magunkat – parancsra nem lehet szeretni. Máskor meg egyszerűen ránézel valakire és elönt a gyönyörűség – egy nő, egy férfi, a gyereked, vagy egyszerűen mindentől függetlenül egy szép lélek. Abszolút semmit sem kellett tenned érte és a másik fél sem tett vagy tesz érte semmit, de puff, ott az érzés.
És a buktató szerintem ott van, hogy amikor önszeretetről beszélünk elsősorban erre az érzésre gondolunk, ezt az érzést keressük. Az érzés pedig olyan, mint a szerencsejáték. Nem igazán lehet tervezni vele. Várjuk, hogy nyerjünk, várjuk, hogy az ölünkbe hulljon a gazdagság, de lehet, hogy soha nem nyerünk. Sőt minél görcsösebben akarunk nyerni, annál inkább elkerül bennünket a szerencse.
Mégis akkor mit jelent az önszeretet? Hol is érdemes elkezdeni?
Hát, természetesen nem a kaszinóban, hanem a nagyon is kisbetűs életben! Mert az önszeretet egy igencsak praktikus és mindennapi dolog. A valódi önszeretet annak a gyakorlata, hogy felismerjük azokat a helyzeteket, amelyek szenvedést okoznak nekünk, és hajlandók vagyunk ezt a szenvedést enyhíteni vagy magunk mögött hagyni. Szenvedés alatt nem fizikai fájdalmakat értek (bár erről már egy korábbi posztomban írtam, könnyen ott végzed, ha a kisebb jelekre nem figyelsz), hanem bármely olyan helyzetet, kapcsolatot, személyt, saját szokásodat vagy viselkedésedet, ami zavar, kizökkent, fejtörést okoz és elszívja az energiáidat, magyarul nem szolgál téged többé. Az önszeretet az, amikor azt próbáljuk kideríteni, mi mit szeretnénk. Az önszeretet annak a felismerése, hogy hatalmadban és jogodban áll változni és változtatni a saját érdekedben, bármilyen pici vagy nagy is legyen annak mértéke. Önszeretet az, ha már nem akarod mások és az egész világ gondját megoldani, hanem a sajátodra összpontosítasz. Épp elég ez, hidd el, mert az önszeretet a biztos elengedése, kockázatvállalás és sebezhetőség is. Az önszeretet néha egy merész bungee jump, de inkább tétova botorkálás az ismeretlenbe a félelmeink között navigálva. De az elfogadás is önszeretet, mert nincs továbblépés addig, amíg el nem fogadjuk azt, ami van. Az önszeretet valójában az elfogadás és a teremtés közötti egyensúlyozás a mindennapokban.
Szlávik Krisztina
Coach & C-IQ Enhanced Skills Practitioner
Mert a boldogság mindenkinek alanyi jogon jár
Ha szívesen olvasod az írásaimat, és szeretnéd kipróbálni, hogy milyen is egy Teremtő Beszélgetés akkor a weboldalamon keresztül lépj velem kapcsolatba! Az ország, sőt a világ bármely részéről kereshetsz, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy Skype-on is ugyanolyan eredményességgel tudunk dolgozni. Angol nyelven is színvonal vesztés nélkül állok rendelkezésre. És hogy miért kell néha más valaki is ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni? Mert a palackon belülről kihívás elolvasni, hogy mi van a címkén! 🙂 A rólam szóló fényezős rész itt van, de amúgy egyszerű ember és családanya vagyok.
Legutóbbi hozzászólások