Egy facebook posztként olvastam a cikk címében szereplő kérdést korábban. Ez egy erőteljesen sarkított kérdés, amely feltételként szabja, hogy egyetlen, el nem puskázható lehetőségünk van jelenlegi életünk megváltoztatására. Egyben ebben rejlik a kérdés ereje is.
Nekem ma erről a kérdésről Paulo Coelho – brazil író és az ENSZ békenagykövete – regénye jutott az eszembe. A könyvet a nyaralásunk alatt találtam, és nem is sejtettem, hogy a házi könyvtárban van könyvünk Coelho-tól.
A történetben a fiatal főhősnő véget akart vetni az életének, és ezért altató pirulákat vett be. (Nem elrettenteni akarlak, de az író ezzel az erőteljes szimbolikával dolgozott a regényben.) Pedig látszólag mindene megvolt: munkája, családja, párkapcsolata, intelligenciája, hosszútávon is jó anyagi kilátásai. Azonban miután alaposabban megvizsgálta az életét – tulajdonképpen logikai úton – arra a következtetésre jutott, hogy élete az átlagéletek szokásos kerékvágásban haladva egyetlen, jól meghatározott pályán mozog és fog mozogni, amit nem tud elhagyni, és nagyon jól látszott, hogy az út unalommal, kiszámíthatósággal, itt-ott szenvedéssel és elkerülhetetlen kapcsolati játszmákkal van kikövezve, amit ő nem akart végigcsinálni. Ez volt az oka – a szerinte bátor – tettének.
Végül megmentik és egy elit elmegyógyintézetbe kerül, mert családja és környezete tanácstalan volt, és nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Az intézetben a kísérletező kedvű főorvos utasítására azt mondják neki, hogy önpusztító kísérlete során szíve olyan mértékben roncsolódott, hogy alig van egy hete hátra. Még injekciókat is kap, ami szívrohamokat idéz elő nála, hogy ne legyen kételye afelől, hogy az orvosok igazat mondanak. Mivel az ilyen intézményben senki sem várja el a páciensektől, hogy ’normálisak’ legyenek, és veszíteni valója sincsen, hiszen életéből csak egy pár nap van hátra, a főhősnő, rájön, hogy eddig saját fegyelmezett és önkorlátozó szemlélete elzárta őt attól, hogy megélje élete történéseit, szabadon kövesse vágyait és kifejezésre juttassa zenei tehetségét. Hátralévő napjait vagy utolsó napját – ezt nem tudhatta biztosan – már nem így akarja leélni. És hát itt el is kezdődik számára a valódi ÉLET. Minden nap ajándék. A logika és a megfelelni vágyás mellett a szív is irányító szerephez jut. Önelfogadása, kalandvágya, kísérletező énje szárnyra kap, meg meri mutatni képességeit, ki meri próbálni azt, amit eddig nem, mer nemet mondani, ott is ahol eddig nem, kapcsolataiban szabadon viselkedik, és szégyen nélkül kifejezi vágyait.
A történetből világossá vált, hogy a főhősnő a gondolataiból építette fel azt a világot, amiben nem akarta tovább folytatni az életét. Az a világ, amiben nem akart tovább létezni a fejében létezett csupán, de ő olyan valóságosként élte meg, hogy képes lett volna megölni magát miatta. Végül az orvosa által teremtett fekete-fehér helyzet kitágította eddigi határait.
Szerencsére ez egy regény, és a cikk címe is egy hipotetikus kérdés. A történet kitalált, mégis elgondolkodtató és kérdések sorát vetheti fel:
Tényleg olyan-e a világ, amilyennek gondoljuk? Te hogyan látod saját világodat és a jövődet? Te is megváltoztathatatlannak látod a helyzetedet? Esetleg te is egy fekete-fehér helyzetre vársz, ami majd végre kipenderít a mindennapi taposómalomból, küzdésből és a kapcsolati játszmákból? Tényleg nincs ráhatásod a saját életedre és jövődre?
Mi lenne, ha mernél álmodni és kísérletezni? Mi lenne, ha használnád a szívedet is, nem csak az eszedet, az indulataidat vagy az önkritikádat? Nézz körül, nem csak borzalmak, hanem annyi szépség is van! A ’normál’ világban is belefér, ha kicsit őrült vagy, ha nem ítélkezel folyton saját magad felett, és azzal foglalkozol, amit szeretnél. Lehet, hogy naponta pár percet bűntudat nélkül csak magadra szánsz. Lehet, hogy komolyabban veszed a hobbidat. Lehet, hogy lehajolsz megszagolni egy világot. Lehet, hogy végre elmész arra a helyre, ahová már rég szerettél volna. Lehet, hogy egy szokásos indulatos reakció helyett most egy mosollyal vagy egy legyintéssel intézed el ugyanazt. Lehet, hogy most határozottan elküldöd azt az illetőt, akit korábban nem mertél. Bármi.
Ne feledd, a cikk címében szereplő kérdés sarkított. Nem egyetlen esélyünk van arra, hogy megváltoztassuk az életünket. Valójában nem csak minden nap, hanem minden pillanat vagy gondolat lehet egy esély. Tedd meg ezeket az apróságokat magadért! Az apróságok igenis számítanak. Az óceán hatalmas, de azt is apró, az emberi szem számára láthatatlan vízmolekulák alkotják.
Szlávik Krisztina – coach
www.teremtobeszelgetesek.hu
Egy témához tartozó másik cikket itt olvashatsz.
Legutóbbi hozzászólások