Esténként el szoktam menni „sétálni”. Azért idézőjelben, mert ez vicces módon csupán rövid utcácskánkban való le-föl járkálást jelenti. Azon túl már csak közutak mellett tudnék továbbmenni, ami nem nagy élvezet. Az utcánk végén viszont van egy falatnyi elvadult útszéli parcella, ahol ritkán jár a közmunkások kaszája és szabadon nőnek a vadvirágok. Az nekem maga a paradicsom, mert megcsodálhatom a szezonális virágokat miközben a tücskök és sáskahadak is mindent beleadnak. A látvány és hang teljes összhangja, és még csak fizetni sem kell érte. Mindez gyerekkori emlékeket hoz fel bennem, amikor még az unokatesóimmal bejártuk a városon kívül eső részeket, akár csillagos éjszakákba nyúlóan, és fontos beszélgetésekben vitattuk meg az élet kisebb-nagyobb kérdéseit.
Most kicsivel előbb indultam erre a sétára és az alig vártam, hogy leérjek a természet adta virágoskertig, ahol gyönyörű neonsárga virágkavalkád szokott várni. Ezt a látványt június-júliusban a ligetszépe pompás, kerekre feszített 4-5 cm-es virágai tárják elém. Ahhoz azonban, hogy egy ilyen élményben legyen részed jó helyen kell lenned jó időben. A vadon élő ligetszépe ugyanis a világ legjelentéktelenebb gaznövényének álcázza magát – alul elszíneződő leveleivel és középmagasra nyúló kóróival – egészen mindaddig, amíg az óra el nem üti az este kilenc órát és az alkonykapcsolók be nem kapcsolják a közvilágítást. Ekkor jön el az ő ideje, hogy terített asztallal és mézesen illatos leszállópályával várja az éjszakai rovarokat.
Ám este ide, este oda, ezúttal sivár látvány fogadott engem, és sajnálattal vettem tudomásul, hogy már én is csak a gyomnak tűnő növényeket látom. Konstatáltam, hogy biztosan ideje volt a virágoknak magba szökkenniük alávetve magukat az örök ciklusnak. A sétaköreimet viszont nem akartam megszakítani, és amikor az újabb kb. 5 perces kör után visszaértem ugyanoda megdöbbenve tapasztaltam, hogy ahol percekkel ezelőtt még semmit nem láttam, sárga virágok bontották ki a szirmaikat. Akkor esett le, hogy előbb indultam el a sétámra, ezért kerestem hiába a virágzást az első körnél. Még nem volt ott az ideje. Mivel tényleg csak pár perc elegendő volt ekkora átalakuláshoz, úgy döntöttem megvárom, hátha rajtakaphatom a szirmokat, amint szétterpeszkednek. És igen! Hitetlen volt látni – ott álltam és a szemem előtt pattantak szét a bimbók és mutatták meg fénylő virágaikat. Nem kellett hozzá kandi kamera, meg sorozatfelvétel sem.
Hát nem csodás a természet, ahol mindennek ennyire megvan a helye és az ideje? És vajon honnan tudták a virágok, hogy hány óra van? Nincs szemük, nincs fülük, és mégis tudták hány óra. Micsoda finomhangoltság és összefonódás van mindenhol, ahová csak nézünk! És miért ne tanulhatnánk mi is ebből? Ráadásul a leckék ingyenesen ‘letölthetők’. Én ezt töltöttem le:
1) Több is van az életben, mint amit érzékszerveinkkel fel tudunk fogni.
2) Sosincs késő virágozni! Attól, hogy neked azt mondják, hogy alkonyatkor már túl késő bontogatnod a szirmaidat, még nem biztos, hogy igazuk van. Hagyd őket aludni, te pedig tedd, amit a te belső órád diktál!
3) Járj nyitott szemmel, nézd meg ugyanazt, de másképp, máskor, más megvilágításban is! Lehet, hogy egész más látvány terül eléd, mint korábban.
4) Ne mindig a messzeségben keresd a szépséget és a megoldásokat! Lehet, hogy az orrod előtt van, amit keresel.
5) Nem biztos, hogy amit kórónak látsz, az kóró is. Nézz mögé a dolgoknak és emberi viselkedéseknek. Állj meg egy időre, adj nekik esélyt, ismerd meg őket, mielőtt ítélkezel. Magaddal is ugyanezt tedd!
6) Ne akard siettetni se a magad, se mások virágzását! Aggódj kevesebbet, hagyd magadat és másokat a maguk rendje és bölcsessége szerint kibontakozni!
Szlávik Krisztina – coach
Mert a boldogság Neked is alanyi jogon jár!
Ha szívesen olvasod az írásaimat, és szeretnéd kipróbálni, hogy milyen is egy Teremtő Beszélgetés akkor a weboldalamon keresztül lépj velem kapcsolatba! Az ország, sőt a világ bármely részéről kereshetsz, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy Skype-on is ugyanolyan eredményességgel tudunk dolgozni. Angol nyelven is színvonal vesztés nélkül állok rendelkezésre. És hogy miért kell néha más valaki is ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni? Mert a palackon belülről kihívás elolvasni, hogy mi van a címkén 🙂 A rólam szóló fényezős rész itt van, de amúgy egyszerű ember és családanya vagyok.
Legutóbbi hozzászólások