Életünk nagy részét olyan programok irányítják, amelyek ott lapulnak az agyban és a tudatalattinkban. Ezek tulajdonképpen olyan „szoftverek”, amelyek anélkül futnak és vesznek részt életünk irányításában, hogy tudnánk róla, vagy külön oda kellene figyelnünk rá. Hogy hogyan kerültek oda, azzal a pszichológiai tudományok, az agykutatás és az ezotéria is sokat foglalkozik. Ott vannak forrásnak a gyermekkori élmények, sőt a méhben szerzett tapasztalatok, az oktatási rendszer, a neveltetésünk és egyéb élettapasztalatok. Mivel ezek a berögződött programok látszólag nem mindig segítik az életünket, sokszor ellenségként tekintünk a tudatalattira és elfelejtjük azt, hogy elkerülhetetlen – sőt szükséges – hogy a tudatalattink programozódjon, sőt bizonyos programokkal szülessünk. Ez fejlődésünk és túlélésünk záloga és az emberi létezés velejárója is.
Ha ez nem így lenne, mindent tudatosan kellene végig gondolnunk, hogy például járáskor minden egyes lépésnél, hogyan rakjuk egyik lábunkat a másik után, vagy, hogy hogyan emeljük fel a poharat iváshoz. Ha egyáltalán nem futnának tudatalatti programok, még a fehérjeszintézisünket, az emésztésünket, a légzésünket, a pislogásunkat, a nyelésünket, és ki tudná felsorolni, hogy még mi mindent, akaratlagosan kellene irányítanunk minden pillanatban. A tudatalatti nélkül teljesen lehetetlen lenne a tanulás is, nem tudnánk megjegyezni semmit, és készségeket pl. írás-olvasás, nyelvhasználat, biciklizés, úszás, gépkocsivezetés stb. sem tudnánk behuzalozni az agyba, mint automatikusan futó programot, ami külön gondolkodás nélkül is elérhető számunkra. Tudatalatti programok nélkül, teljességgel lehetetlen lenne életben maradnunk a fizikai világban, és emberhez méltó, magasabb rendű életet élni.
A személyiségfejlődés és boldogság témakörében viszont inkább arról esik több szó, hogy a tudatalattink mennyi galibát okoz, és hogy hogyan akadályoz meg bennünket abban, amit el szeretnénk érni. Emiatt egyesek tartanak attól, ami a tudatalattijukban van, vagy éppen mindenért a tudat alatt futó programokat okolják.
Ezért például különös szabályokat követnek és vigyáznak arra, hogy nehogy ártsanak maguknak, vagy újabb programokat alakítsanak ki. Netán igyekeznek „megtisztulni”, blokkokat oldani, és néha már olyan óvatosan élnek, hogy valójában szabadság helyett egy másik börtönbe zárják magukat. Az is lehet, hogy minden elkövetnek, hogy pontosan megtudják mi van a tudatalattijukban, ettől azt várva, hogy úgy majd képesek lesznek irányítást gyakorolni felette. A tudatalatti azonban merőben más nyelvet beszél, mint a tudatos elme, ezért ezek a kísérletek nem mindig járnak sikerrel.
Ugyanakkor, gondold át azt is, hogy mennyire, hogyan és mikor érdemes feszegetni azt, ami a tudatalattiban van? Vannak olyan helyzetek, de a te problémád tényleg ez? Ami a tudatalattiban van nem véletlenül került oda. Ez már terápia, ezzel nagyon óvatosan kell bánni, és nagyon biztonságos közegben lehet ezt megtenni. Tudom én, hogy ott van benned az a feszítő érzés, hogy mintha valami láthatatlan erő nem engedné, hogy boldog legyél, hogy végre kielégítő kapcsolatban élj, vagy hogy az anyagi gondtalanságot és elismerést megkapd. Mégis azt gondolom, hogy az önmagunk iránti tisztelet ott kezdődik, hogy először is respektáljuk és elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, ismerős és ismeretlen, tökéletes és tökéletlen részeinkkel együtt.
A mindent tudni akarás a tudatos elme, az ego igénye. Az ego kutatja a miérteket és akar ok-okozati összefüggéseket látni. Az ego nem bírja a bizonytalanságot, és mindent tudni akar. Ha pedig nem tudja, akkor sztorikat gyárt, aminek lehet, hogy a valósághoz nem is sok köze van.
Bevallom én is bejártam ezt az utat. Aggódtam, hogy mit eszek, mik történnek velem, hogyan hatnak rám a káros környezeti hatások és emberek. A legrosszabb az volt, hogy másokat figyeltem és okoltam azért, hogy negatívan hatottak rám, nem segítettek eléggé, nem értettek meg engem, vagy nem értékeltek eléggé. Mondanom sem kell, hogy ettől aztán semmi sem lett jobb.
Az utamat keresve természetgyógyászatot, kineziológiát és energia-gyógyászatot is tanultam. Elvileg képes lennék oldani a blokkjaidat, és megtisztítani téged tetőtől talpig a karmádtól a csakrádig.
De nekem valami mindig hiányzott ezekből a módszerekből, amit nem tudtam szavakba önteni. A képzések során azt is észrevettem, hogy nem történt fejlesztés a résztvevők személyét illetően. Technikák átadása történt. Pedig ezek a módszerek szavak nélkül működnek, miközben a munka a tudatalattival zajlik. Ez elképesztően nagy felelősség, én pedig úgy éreztem, hogy ez még további fejlődést igényel részemről.
Így tovább kerestem, és hosszú idő után nekem végül a coaching volt az a módszer, ahol ez a hiányérzet eltűnt. A coaching megismerése után láttam át, hogy annak tiszta formájában van ott nagyon hangsúlyosan az, amit addig hiányoltam: a hozzám fordulók szabad akaratának tiszteletben tartása és aktív bevonása a folyamatba. Egy coaching beszélgetés során egyetlen tizedmilliméterrel sem mehetek mélyebbre, tovább vagy más irányba mint, amit az ügyfelem szeretne. Amire készen áll azt ki fogja mondani, amire rájött azt meg fogja osztani, amit meg tud tenni, azt meg fogja tenni. És végig tudatában van annak, ami történik, mert szavakkal kommunikálunk, sőt az írásos jegyzeteim is számára készülnek. Ez nekem fontos, mert része a szabad akarat tiszteletben tartásának és az átláthatóságnak. Fontos volt számomra az is, hogy azon a coachképzésen ahová jártam – és ahol most már mentorként is dolgozom – emberileg is változnunk kellett, az életünkön is változtatni kellett, a viselkedésünk is górcső alá került. Ez is része volt a követelményeknek – joggal – mert ez egy segítő szakma, ahol a segítő személye egyáltalán nem mellékes szempont a folyamat sikere szempontjából.
A coachingban egy másik fontos dolog az, hogy az én felelősségem nem az, hogy „megjavítsalak”. Nem az én feladatom, hogy megtisztítsalak, ha eljössz hozzám, mert te már most is tiszta vagy. Nem az én feladatom, hogy teljessé tegyelek téged, mert te már most is teljes vagy. Nem az a feladatom, hogy cselekvőképessé tegyelek, mert te már most is cselekvőképes vagy. Ezzel az alapfeltevéssel indulunk neki, és használjuk a beszélgetés erejét arra, hogy segítsek megtudni neked, amire készen állsz, kimondani azt, amit már kimondhatsz, és megtedd, amit megtehetsz az életed jobbítása érdekében.
Mert először is nem a tudatalattid felett kell az irányítást átvenned, hanem az életed felett. A mindennapokban kell boldognak lenned, és tenned magadért. És, ha te ténylegesen megtaláltad azt a felismerést, és azt a lépést, ami akkor és ott neked való, személyedre és élethelyzetedre szabott, akkor nincs az a tudatalatti, ami téged megakadályozhatna. Ebben segít a coaching.
Ha hajlandó vagy végre „beleállni” az életedbe, ha hajlandó vagy magadat és igényeidet kellően tisztelni és elfogadni a mindennapokban is, bátrabban nyitni és kísérletezni, blokkjaid és akadályaid szépen maguktól tűnnek majd el, gondolataid és reakcióid átalakulnak, és kissé csodálkozva nézel majd vissza arra az emberre, aki korábban voltál. Pedig ezt mind TE csináltad! 🙂
Szlávik Krisztina
Coach ACC & C-IQ Enhanced Skills Practitioner
Beszélgess velem és teremts egy szebb jövőt magadnak!
Ha szívesen olvasod az írásaimat, és szeretnéd kipróbálni, hogy milyen is egy Teremtő Beszélgetés akkor a weboldalamon keresztül lépj velem kapcsolatba! Az ország, sőt a világ bármely részéről kereshetsz, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy Skype-on is ugyanolyan eredményességgel tudunk dolgozni. Angol nyelven is színvonal vesztés nélkül állok rendelkezésre. És hogy miért kell néha más valaki is ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni? Mert a palackon belülről kihívás elolvasni, hogy mi van a címkén! A rólam szóló fényezős rész itt van, de amúgy egyszerű ember és családanya vagyok.
Legutóbbi hozzászólások