A magyarok legendásan szeretnek panaszkodni, és még a csapból is az folyik, hogy ez mennyi bajt hoz a fejünkre. Könnyen lehet, hogy ebben van is némi igazság, ami aztán végeláthatatlan számú okot szolgáltat még több panaszra. De aztán arra gondoltam, hogy, ha már olyan jók vagyunk ebben, talán valamiképp erőforrásként is használhatnánk a panaszkodást…
És akkor bevillant, hogy minden panaszkodás mögött egy történet (sőt néha egy egész történelem 🙂 van, életünk eseménye, egy élethelyzet, ami számukra kedvezőtlenül alakult, sőt akár ismétlődően és folyamatosan rosszul alakul, amíg lassan azt nem gondoljuk, hogy talán ez van megírva számunkra a csillagokban. Még mielőtt eldöntjük, hogy így van-e, javaslom tegyünk egy próbát! Elmesélt panaszos történetünk ugyanis sok mást is elmond rólunk. Hiszen minden ilyen történet mögött ott van egy vágy, egy szükséglet, egy hiány, amelyet szeretnénk kielégíteni. Ebben semmi rossz nincsen, sőt, ha sikerül kideríteni, hogy mik ezek, akkor megtalálhatjuk a módját egy boldogabb élet megvalósításának.
És létezik is egy olyan módszer, Dr. David Drake nyomán, amely személyes történeteink kibeszélésével és újraírásával segít kilépni az ördögi körből. Persze csak akkor, ha hajlandók vagyunk kicsit fülelni is, és mi magunk is meghallgatni saját történetünket!
Tehát, ha legközelebb panaszkodsz vagy egy számodra frusztrálóan alakult helyzetről mesélsz (ezt megteheted gondolatban, egy papírlapon vagy a naplódban is), ez lehet az a bizonyos ’kályha’, ahonnan indulhat a ‘tánc’.
1) Első lépésként figyelj oda magadra, és próbáld kideríteni a következőket:
-
Mit akarsz elérni a panaszkodással vagy a történettel? Mi az elmesélt történeted célja?
-
Milyen kielégítetlen szükségletet vagy vágyat tükröz a történet? Például több szeretetre, megértésre, elismerésre stb. vágysz?
Ez azért fontos, mert az ahogyan érzünk (vagy az érzések, amelyeket mások nekünk okoznak) saját történetünk, identitásunk és viselkedésünk eredménye.
2) Ha túl vagy az első részen, gondold át a történetedet az alábbi öt kérdés mentén:
-
Mi történt? Itt maradj érzelemmentes és kizárólag a tényeket a történéseket írd le, mint egy hivatalos jelentésben.
-
Mit mondtál magadnak, miközben az elmesélt eset történt veled? Milyen más történetek jöttek a felszínre, miközben átélted az eseményeket?
-
Mit mond ez az adott történet arról, ahogyan te saját magadat látod? Itt szigorúan maradj meg a történetnél, és annak függvényében lásd magadat!
-
Mit tettél mindezek eredményeképpen? Milyen viselkedést valósítottál meg?
-
Végül mi történt? Mi lett az egésznek az eredménye?
3) A harmadik lépésben pedig meséld el a történetet ’visszafelé’. Ezúttal viszont kezd a számodra kívánatos eredménnyel, és onnan haladj visszafelé lépésről lépésre:
-
Mi az eredmény? Mi történt? (Vagyis hogyan szeretnéd valójában befejezni a történetet?)
-
Mit tettél, hogyan viselkedtél, ami az új eredményhez vezetett? Mit csináltál másként?
-
Mit mond ez az új történet arról, ahogyan saját magadat látod?
-
Milyen történetet mondtál magadnak miközben történt veled az új történet?
-
Mit láttál megtörténni külső szemlélőként?
Szinte biztos, hogy a sztori másként alakul majd, és ha a lépéseket odafigyelve megcsinálod, új perspektívákat fog megnyitni, amelyekből magadat és életed történeteit szemléled, és képes leszel megnyílni új tapasztalatok átélésére. Mert, ahogy visszafelé lépkedtél, már nem ugyanarra mentél, más utakat jártál be, és észrevetted, hogy nem csak a kályhától, de a zongorától is el lehet indulni!
Szlávik Krisztina – coach
www.teremtobeszelgetesek.hu
Legutóbbi hozzászólások