Te bízol a megérzéseidben? Veled már megtörtént, hogy ’ráéztél’ valamire, még mielőtt megtörtént volna? Vagy valahogy legbelül érezted, tudtad, hogy melyik a helyes vagy helytelen út vagy döntés? Van-e ennek a jelenségnek tudományos magyarázata? Illetve létezik-e egyáltalán intuíció, azaz megérzés? És, ha igen, mi is az, és mennyire megbízható?

Nemrég hallgattam meg Amanda Blake előadását egy internetes konferencián. Amanda ún. somatic coach. A ’somatic’ (magyarul írva szomatikus) azt jelenti ’testi’, ’testre vonatkozó’. A somatic coach főként a testben zajló érzések és érzetek tudatosításának segítségével coacholja ügyfeleit, azaz ilyen módon segít nekik, hogy valós vágyaikat megismerjék és összhangba hozzák a cselekedeteikkel, vagyis a konkrét megvalósítással.

Amanda karrierje során sokáig képviselte az ész vonalát, és éveken át próbálkozott racionálisan gondolkodva, azaz értelmi képességein keresztül eljutni egy boldogabb, elégedettebb és hatékonyabb állapotba… sikertelenül. Majd rátalált a testalapú megközelítésre, amely sokkal nagyobb mértékben segítette hozzá céljai megvalósításához, mint korábban bármi más.

Az intuíció azért kerül szóba a testünkkel kapcsolatos témakörben, mert úgy tűnik, hogy a tudomány is igazolja létezését, és ún. teljes testes érzetként, érzékelésként írható le. Az egyik ilyen kísérlet úgy zajlott, hogy a kísérleti alanyoknak szép és békét sugárzó, pozitív vagy semleges érzelmi töltetű képeket mutattak sorozatban, majd belekevertek egy-egy erős érzelmi töltetű képet a vetítésbe, például egy csúnya balesetről készült felvételt. Érdekes módon a kísérleti alanyok már a kép megjelenése előtt reagáltak testi reakcióikkal. Vagyis még mielőtt meglátták volna a képet, ’megérezték’, hogy felkavaró látvány fog következni.

Úgy tűnik tehát, hogy az intuíció nem a kevesek kiváltsága, hanem természetes intelligenciánk részét képezi, vagyis létezik a megismerésnek és információ szerzésnek egy az intellektuson kívül eső, nem a gondolkodási folyamatokon, hanem, testi érzeteken alapuló módja. Kérdés ugyanakkor, hogy milyen mértékben támaszkodhatunk rá?

Ez azonban komoly kihívás és kockázat a legtöbb ember számára, mivel időnk nagy részét az értelmünk fejlesztésével töltjük, és iskolázottságtól függően akár 20-25 tömény évet is eltölthetünk észbeli képességeink pallérozásával. Intuícióról és test-tudatosságunk fejlesztéséről viszont a legritkábban esik szó az oktatásban eltöltött idő alatt, sőt inkább tabuként kezelendő. Ez egyben egy kulturális akadálya is annak, hogy intuíciónkat hatékonyabban igénybe vegyük. Jelenlegi értékrendünkben az intellektus és a racionalitás fejlesztésére koncentrálunk, valamint figyelmünket főként a külső ingerekre irányítjuk és keveset foglalkozunk a bennünk zajló belső történésekkel.

Biológiai akadályt képez az, hogy a testalapú intelligencia lassabban és halkabban működik, mivel ez a fajta információ alacsonyabb sebességgel és gyengébb jelként továbbítódik az idegrendszerben. A külső történésekről kapott információk ezzel szemben gyorsabban és sokkal intenzívebben adódnak tovább, és ez így is van rendjén az azonnali a túlélésünk és pillanatnyi alkalmazkodásunk szempontjából.

Az addikció, a káros szenvedélyek szintén akadályt jelentenek, és csökkentik az intuíció hatékonyságát.

Szintén fontos tudni, hogy az intuíció teljesen egyedi és ránk jellemző, mint az ujjlenyomatunk, és mindenkinél másként működik. Ezért ahhoz, hogy támaszkodhassunk rá, elengedhetetlen, hogy megismerjük saját mintázatunkat, reakcióinkat, érzeteinket.

Ez egyben jó hír is, mert ebből következik, hogy az intuíció fejleszthető, amelynek első lépése természetesen saját magunk, belső történéseink, majd az eredmény, a külső történések megfigyelése. Ugyanakkor, fejest semmiképpen ne ugorjunk intuitív képességeink használatát illetően. Tartsuk be a fokozatosság elvét, és legyünk körültekintőek az alkalmazás tekintetében, mert – ahogyan az ész és a logika is hibázhat és hibázik – az intuíció sem 100%-ban megbízható. Annál is inkább, mivel sok régi tapasztalat, félelem és elévült érzés állhat a tiszta testi érzékelés útjában, amelyek intuíció-szerűen jelentkeznek, de valójában annak útjában állnak.

Ugyanakkor, ha elfogadjuk, hogy létezik, megismerjük és fejlesztjük intelligenciánk ezen részét is, és egyre biztosabban átlátjuk működését, akkor segítségünkre lehet, hogy kapcsolatba lépjünk valós vágyainkkal, jobb döntéseket hozzunk, és harmonikusabb életet éljünk. Ha viszont nem tanuljuk meg kezelni, akkor is működik, csak éppen tudat alatt befolyásolja majd a választásainkat, és nem fogjuk tudni a benne rejlő lehetőségeket akkora mértékben és szabadságfokkal kihasználni.

Szlávik Krisztina – coach
www.teremtobeszelgetesek.hu