Sokáig meglehetősen visszahúzódó voltam. Mindent „helyesen” akartam csinálni, félszegen kommunikáltam és nem szerettem konfrontálódni. Előadásokon és az órákon inkább a hátsó sorokban ültem le. A vizsgákra szerettem később bemenni, mert nagyobb biztonságban éreztem magam, ha kaptam információt arról, hogy milyen a vizsgabizottság és hogyan zajlik a vizsga. Tele voltam kétellyel magammal és a világgal kapcsolatban. Mások negatív kommunikációja és visszajelzései lelomboztak, és sokáig őrlődtem ezek miatt. Úgy éreztem, hogy fontos mindenkire odafigyelnem, és olyan emberek felé is igyekeztem megértően közelíteni, akik lenéztek és ítélkeztek fölöttem, sőt akár hátba is támadtak. Azt hittem, hogy feladatom, hogy megváltoztassam a véleményüket rólam, vagy hogy nyitottnak és megértőnek kell lennem velük minden körülmények között. Számos esetben megkérdőjeleztem, hogy miért ilyen a világ, és hogy hová is illek én bele a magam sajátos gondolataival. Ez az énem engedélyre, folyamatos pátyolgatásra és megerősítésre vágyott.

De mindig ott volt egy másik énem is. Ő teljesen mást akart, és nem is értettem, hogy hogy jön össze ez a teljesen különböző két oldal bennem. Ugyanis a félénk és megfelelni akaró énem mellett ott forrongott bennem az ambíció, a hajtóerő, hogy jobbá tegyem a világot. Ez az énem vezetni, tanítani, szerepelni és kibontakozni akart. Ez annyi belső feszültséget okozott nekem, hogy szinte elhibázottnak tartottam az egészet, és néha azt éreztem, hogy gyártás közben rossz keverék került abba az öntőtégelybe, ahol én készültem.

Ezek az énjeim főként azért okoztak annyi fejtörést, mert egymással folyamatos vitában álltak. Mindkettő vágyai kielégítetlenek voltak és egymást okolták. Az ellentmondásos gondolatok pedig ellentmondásos kisugárzást, hullámzó helyzeteket és életet teremtenek.

Sokáig azt próbáltam eldönteni, hogy melyik énem az igazi. Azt hittem választanom kell. Ez azonban nem sok eredményre vezetett, mert mindkettőjük harcolt a maga igazáért és létezéséért. A helyzet akkor kezdett igazán változni, amikor tudatára ébredtem annak, hogy énjeim mellett és fölött van még valaki. Ez pedig ÉN vagyok. Ez a valaki képes látni ezt az egészet kívülről is. Sőt nem csak látni, hanem dönteni és irányítani is. Ő az, aki addig is segített nekem, hogy magamon és az életemen változtassak. Ő segített nekem, hogy másként kezdjek el csinálni dolgokat, mint ahogy korábban tettem. Ez egy egész más perspektíva, és a szabadságnak egy más foka, csak valahogy ez nem volt ennyire tudatos korábban.

Ebből a perspektívából először is megfigyelhetem, hogy kis énjeim mit csinálnak. Vagyis, hogy milyen gondolatok és érzések vannak bennem, és hogyan cselekszem egy adott helyzetben. Ezáltal jobban megismerem azt, hogy hogyan működnek és melyikük mozgat engem éppen. Ezek után pedig választhatok, hogy mit kezdek velük. Dönthetek, hogy melyiküknek engedek teret és miben. Az ÉN ugyanis a főnök, övé a végső szó. Főnöknek lenni azonban nem könnyű. A főnököt itt sem sem szeretik és finoman kell bánni az „alkalmazottakkal”. Ha el akarod őket nyomni keményen ellenállnak, de ha ügyesen menedzseled őket, egyként követnek.

És még most is megvannak ezek a kis énjeim. Szeretem magam körül a stabilitást. Még most sem esik jól, ha megbántanak vagy ítélkeznek felettem, de már nem nyüglődőm rajta annyit. Megszoktam, de nem rajongok azért, ha borul az eltervezett menetrend vagy információhiányom van. Még most is elbizonytalanok, csetlek-botlok és igyekszem „helyesen” cselekedni. De már ott ülök le egy előadáson, ahol nekem van kedvem. Elől, hátul vagy középen. Sőt már én is előadásokat tartok, és olyankor „gonosz módon” megkérem a résztvevőket, hogy üljenek előre. Már nem akarok senkit megváltoztani, és nem küzdök a végsőkig azért, hogy elfogadjanak. Most nagyon klassz emberek vesznek körül. Szeretem a családomat és a munkámat. Már tudok segítséget elfogadni, és olyan környezetben forgolódok, ami engem insprirál és további fejlődésre ösztönöz.

És van is hová feljődnöm. Mert gyakran automatikus és régi reakciókat adok, még ezekben az új helyzetekben is. Még most is visszaszállok a régi kerékbe, mert az a kényelmes és biztonságos. Még mindig sokszor az alkalmazott és nem a vezető szemével látok, és olyankor nem veszek észre lehetőségeket és kicsinyes vagyok. Elfelejtem, hogy az ÉN dolgom és felelősségem önmagam és a jövőképem megalkotása, és azt is, hogy az erőforrásaim is rendelkezésre állnak ahhoz, hogy mindezt megvalósítsam.

Ahogy Neked is és mindenki másnak! Fogadd el a tudatosság ajándékát, vedd kezedbe az irányítást, és ne hagyd parlagon heverni képességeidet és erőforrásaidat!

Szlávik Krisztina
Coach & C-IQ Enhanced Skills Practitioner
Beszélgess velem és teremts egy szebb jövőt magadnak!

Ha szívesen olvasod az írásaimat, és szeretnéd kipróbálni, hogy milyen is egy Teremtő Beszélgetés akkor a weboldalamon keresztül lépj velem kapcsolatba! Az ország, sőt a világ bármely részéről kereshetsz, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy Skype-on is ugyanolyan eredményességgel tudunk dolgozni. Angol nyelven is színvonal vesztés nélkül állok rendelkezésre. És hogy miért kell néha más valaki is ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni? Mert a palackon belülről kihívás elolvasni, hogy mi van a címkén! A rólam szóló fényezős rész itt van, de amúgy egyszerű ember és családanya is vagyok.

Pin It on Pinterest

Iratkozz fel a hírlevélre

Iratkozz fel a hírlevélre

Iratkozz fel a Teremtő Beszélgetések hírlevélre, hogy ne maradj le semmiről!

Email*
Név*

Sikeres feliratkozás!