Kapcsolódva az előző bejegyzéshez, ahol a hiányfókusz volt a téma, mint az önszabotázs egyik módja, most folytassuk egy újabb nézőponttal, amely szintén megtorpanásra kényszerít.

Ez pedig az az eset, amikor nem fogadod el a helyzetedet és/vagy magadat olyannak amilyen.

Ezt persze sokan félreértik, mert azt hiszik, hogy saját magad és helyzeted elfogadásának eredménye a megrekedés lesz, azért mert összekeverik az elfogadást a beletörődéssel. Bár a beletörődés is lehet az elfogadáshoz vezető út, ha arra szolgál, hogy egy kicsit összeszedd magadat a harc után, amit tulajdonképpen magaddal vívtál addig az elfogadás elleni küzdelemben.

Szóval – tudatosan vagy tudat alatt – hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ha elfogadom, ami van, akkor benne ragadok a helyzetben, és semmi sem fog változni. Pedig ennek pont az ellenkezője igaz.

Mert miben is nyilvánul meg az, hogy nem fogadod el a helyzetedet? Mi az elfogadás ellentéte?

Az elutasítás.

Az elutasítás pedig abban fog megnyilvánulni, hogy folyamatosan ágálsz, panaszkodsz és dühösködsz. Taszítod, távol tartod azt a valamit, ami megtörtént, vagy talán még meg sem történt. Ezzel viszont energiával látod el azt, amit nem akarsz. Teréz anya nem véletlenül mondta azt, hogy ne hívják őt háborúellenes tüntetésre, mert úgysem fog elmenni. A béke mellett szívesen kiáll, de a háború ellen semmiképp. Ő tudta, hogy azzal tud segíteni, ha arra összpontosít, amit tenni tud, függetlenül attól, hogy világ milyen. Valószínűleg ezért tudott annyit tenni egy egyszerű albán származású római katolikus apáca bárki máshoz képest, azzal, hogy ő elfogadta, ami van. Nem azzal foglalkozott, hogy sajnálkozzon, nem arra pazarolta az energiáit, hogy harcoljon valami ellen, hanem választott magának egy feladatot, egy küldetést, ami arról szólt, hogy India szegényeinek segítsen. Nem azzal foglalkozott, hogy még hányan maradtak szerencsétlenek és szegények, hanem azzal, hogy azoknak segítsen, akiknek tud.

Rengeteg ilyen példa van mostanság az elutasításra. Harcolunk a rák ellen, a környezetszennyezés ellen, a megkülönböztetés ellen, a kilók ellen, az éhínség ellen, a korrupció ellen. És valahogy egyre több és több lesz mindebből. Vajon miért?

„Kedvencem”, amikor arra biztatnak a guruk, hogy magad ellen harcolj, sőt győzd is le magadat.

Elképzelted ezt már képileg? Milyen az, amikor saját magadat próbálod legyőzni? Hogyan csinálod? Mit használsz hozzá? Fegyvert ragadsz? Nem fáj az a harc, amit magaddal vívsz? Szerinted nem fog visszaütni az az éned, aki ellen harcolsz? Tényleg ez lenne az önmegvalósítás és a siker útja?

Vajon miért van annyi autoimmun betegség mostanában? Miért dívik az allergia? Miért egyre gyakoribbak azok a betegségek, amelyekben az emberi szervezet saját magát támadja meg? Ahol saját szervezeted saját élő sejtjeit utasítja el, és marcangolja szét?

Én korábban nehezen döntöttem el, hogy mivel foglalkozzak. Nagyon szeretem a természetet, és sokáig akartam környezetvédelemmel foglalkozni, és próbálkoztam is vele. Ez egy harc féleség volt részemről, mert mindenhonnan árad az információ, hogy mekkora baj ez, és úgy éreztem, ha nem veszek benne részt, nem érdemlem meg a jót az életemben. Tehát bűntudat is volt ebben a választásban, ami az egyik legrosszabb tanácsadóerről is írtam korábban. Nem is végződött jól ez a dolog, és anyagi veszteségek is értek.

Közben pedig rájöttem, hogy akkor válok igazi környezetvédővé, ha magammal foglalkozom először, mert amíg a magam dolgai nincsenek rendben, hol maradna energiám arra, hogy nálam sokkal nagyobb volumenű ügyekben vegyek részt?

A legfontosabb felismerésem azonban az volt, hogy pontosan azt tesszük a környezetünkkel, amit saját magunkkal. Ahogyan saját magunkat nem szeretjük, ugyanúgy bánunk az anyatermészettel. Ahogy saját magunkkal elveszítettük a kapcsolatot, úgy veszítettük el a kapcsolatot Gaia-val. Ahogy saját erőforrásainkat tarra vágjuk, ugyanúgy vágjuk tarra az erdőket. Ahogy a bennünk lévő diverzitást kigyomláljuk, úgy születnek a monokultúrák a mezőgazdaságban. Ahogyan roboráló szerekkel és hormoninjekciókkal próbáljuk magunkat termékennyé tenni, ugyanúgy próbáljuk kizsigerelt földjeinket hatalmas műtrágya adagokkal termőképesen tartani, ahelyett, hogy pihentetnénk, és hagynánk regenerálódni. Ugyanúgy, ahogyan érzéketlenné váltunk saját magunk szenvedésével szemben, ugyanolyan érzéketlenek vagyunk más élőlények szenvedésével szemben. És, ahogy nem fontos számunkra saját működésünk, és valódi igényeink megértése, szintén nem fontos a természet működésének és szükségleteinek megismerése.

Tehát a valódi környezetvédelmet, és minden más, rajtunk túlmutató dologra irányuló változtatási próbálkozást, magunkkal kell kezdenünk. Ha nekünk egyenként sikerül jobban szeretni és elfogadni magunkat a magunk „vadságában”, sokszínűségében, és gyomnövényeinkkel együtt, akkor magától menni fog a környezetvédelem is, az egyenjogúság védelme is, és minden más nagyobb ügy. Mert az az ember, aki nem túlélő módozatban van, és aki nem azért küzd folyamatosan, hogy megérdemelje az életét, és aki nem a holnaptól való félelmei alapján választ, az nem fogja az anyatermészetet sem bántani, és másokat sem.

És az ilyen ember tudni fogja azt is, hogy melyik az ő része, amellyel ő hivatott hozzájárulni az Egészhez, és nem is akar többet vállalni, mert tudja, hogy lesznek olyanok, akik a többi szerepet már elvállalták. Ismerni fogja saját „természetét”, és csakúgy, mint ahogy a májsejtek nem akarnak agysejtek lenni, vagy a tüdő nem akar szív lenni – ő sem akar minden szerepet elvállalni, és az egész világ terhét a vállára venni.

Szlávik Krisztina ACC
Coach & Akkreditált Motivációs Térkép tanácsadó
C-IQ Enhanced Skills Practitioner

Teremtő Beszélgetések – You Create Your World

Photo by David Gurthie http://www.artprize.org/artists/public-profile/49426

Ha Neked is célod lenne jobban megismerni és elfogadni saját magadat, lépj velem kapcsolatba hírlevélen keresztül, és használd ki a Teremtő Beszélgetések kereteit erre.

Ha szívesen olvasod az írásaimat, és szeretnéd kipróbálni, hogy milyen is egy Teremtő Beszélgetés akkor a weboldalamon vagy hírlevél feliratkozáson keresztül lépj velem kapcsolatba! Az ország, sőt a világ bármely részéről kereshetsz, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy Skype-on is ugyanolyan eredményességgel lehet dolgozni. És hogy miért kell néha más valaki is ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni? Például azért, mert az üvegen belülről bármelyikünknek kihívás elolvasni, hogy mi van a címkén 🙂