Nem tudom mi történt, de a hétvégén egyfolytában békák bukkantak fel az életemben. A gyerek vett egy állatkollekciót, amelynek kinézetre legbarátságosabb tagja egy béka volt. Rábukkantam Walt Disney egy régebbi rajzfilmjére, ami egy sajátos feldolgozása a mindannyiunk által ismert Békakirályfi meséjének.
Andrew Matthews Kövesd a szíved című könyvében pedig olvastam egy sztorit, amely két béka történetét meséli el. A két – amúgy teljesen értelmes és jó békaképességekkel rendelkező – kétéltű boldogan éldegél, mindaddig, amíg a ‘sors’ keze meg nem ragadja és életük kihívása elé nem állítja őket. Az egyiket forró vízbe rakják, de a béka egészséges reflexei révén azonnal kiugrik az edényből. A másik – első látásra sokkal szerencsésebb sorsú – békát hideg vízbe rakják és fokozatosan, apránként melegítik a vizet alatta. Ez esetben a béka kezdi jól érezni magát, ellazulva lubickol, és még mielőtt észbe kapna főtt béka lesz szegényből.
Én azért utánanéztem, hogy van-e a tanmesének tudományos alapja, és a valóságban szerencsére a békák egy bizonyos hőmérsékletnél mindenképpen észbe kapnak, és kikecmeregnek, szóval nem kell aggódnunk. A történet azonban mégis jól illusztrálja, hogy a fokozatos változások sokkal inkább elfogadhatóbbak számunkra, sőt sokszor szinte észrevétlenül sodornak bennünket komoly bajba. Az apró jeleket kevésbe vesszük komolyan, mint a nagy arculcsapásokat, és szeretjük megvárni, amíg a fejünkre esik az a bizonyos tégla vagy a hullámok összecsapnak a fejünk felett.
Így ragadunk benne olyan helyzetekben, amelyek lassan alakulnak ki és időről-időre csak kicsit kényelmetlenebbek, mint korábban. A körülmények lassan elandalítanak a szomorú ébredésig. Mert, ha még csak egy kicsit rossz, és fokról fokra mennek rossz irányba a dolgok az valahogy elfogadható. Csak visszanézve csapunk a homlokunkra, hogy ’ó milyen buták voltunk’, és csodálkozunk, hogy hogy nem vettük észre a jeleket, amik majd kiszúrták a szemünket.
Képzeld el például, hogy egy éjszaka leforgása alatt 20 kg-mal nehezebb lettél. Felébredsz, belenézel a tükörbe, és sokkol a látvány. Ezzel szemben, ha kéthavonta csúszik fel rád egy-egy kiló azzal lehet, hogy nagyon is jól elvagy. Három évvel később állsz a mérlegen és az most 50 helyett 70-et mutat. Mikor történt ez, kérdezed?
Vagy dolgozol a munkahelyeden. Évek óta állandóan reformálnak, optimalizálnak, faragják a költségeket, átszerveznek, növelik az elvárás-szinteket, legalább is, ami a te munkakörödet illeti. Egyre több a munkád, és még mindig egyenlőtlenül van elosztva, és amikor te hozod egyedül a számokat, akkor megkérdezik, hogy miért nem 20%-kal több? Te pedig lassan amortizálódsz, és már se az erőd, se a pozíciód, se az energiád, se a hited, se az életkorod nincs meg a váltáshoz vagy ahhoz, hogy intelligens módon kiállj magadért. Ringatózol a levesben, ami még épp csak annyira meleg, hogy a fehérjéid még nem csapódnak ki.
Esetleg ott van az a fiú vagy lány… Eleinte gyakran találkozik veled, és mindig felhív. Utána nem hív, ezért aztán te hívod. Kedves, megmagyarázza, találkoztok, örülsz. De utána ismét nem hív. Te hívod, többször is, de nem veszi fel. Már kezdesz aggódni. Eltelt egy hét. Ekkor felhív, hogy bocs, ez meg ez volt, nagyon sajnálja. Nagyon szeret persze-persze és találkoztok, te pedig repülsz a karjaiba. Majd megint eltűnik. És kezdődik minden előlről… Szerinted ez komoly? Meddig akarsz főni még a lében?
Hogy mit tehetsz? Légy éber! Különösen figyeld az ismétlődő történéseket és viselkedéseket! Akár te, akár más követi el őket! Mert azok már tartós folyamatokra utalnak, amelyek úgy futnak, mint egy program. Nem fognak változni, hacsak te nem változol! Nem, nem a másiknak kell változni, hanem neked! Csak Te szakíthatod meg a programot! Csak Te írhatod át!
Ehhez viszont az kell, hogy szeresd magadat minden pillanatban, tarts magadat és az idődet nagyon-nagyon értékesnek és érdemesnek arra, hogy tisztességes módon bánj vele te magad és másoktól is ezt várd el! Ne ragadj benne méltatlan helyzetekben!
Légy résen, hogy még időben ’megfogd’ az életedet! Valami már régóta ’emészt’? Ne várd meg, amíg az orvosnál végzed, hanem menj el coachhoz, amíg egészséges vagy! Nem érzed jól magad a munkahelyeden? Ne várd meg, amíg a munkanélküli iroda előtt kell sorban állnod vagy kiégve infarktusosan a kórházi ágyon pihenned, hanem gyere el hozzám most! Nincs párkapcsolatod vagy nem tudod hányadán állsz a pároddal, de szeretnéd, hogy valami változzon? Gyere el és nézzük meg merre tovább! Szeretnél valamit megvalósítani, de nem tudod hogyan fogj hozzá? Beszélgessünk és lendülj túl önmagadon! Tudom, hogy most látszólag ‘hazabeszéltem’, de én is járok coach-hoz. Mert szeretnék fejlődni, szeretnék egészséges maradni, és szeretném, ha elégedetten nézhetnék majd vissza az életemre később is.
Ne legyél béka a levesben! Ne a körülményeid áldozata, hanem alkotója legyél! Mert a boldogság Neked is alanyi jogon jár!
Szlávik Krisztina – coach
Beszélgess velem és teremts egy szebb jövőt magadnak!
Legutóbbi hozzászólások