Sokahoz hasonlóan – legalább is az én generációmban – egyszerű környezetben nőttem fel, ami alatt azt értem, hogy szüleim nem várták el tőlem, hogy professzionális, okos és sikeres legyek. Nem egyengették az utamat és nem gondoltak arra, hogy megváltsam a világot vagy, hogy pénzes szakmám legyen. Ellenben, mivel nagyon szerettem tanulni, minden időt és körülményt biztosítottak ehhez. De még így sem álmodtak engem bizonyos pozíciókba, nem irányították érdeklődési körömet, a tanulmányaim irányát és ehhez hasonlók. Nem is igazán voltam tudatában annak, hogy másfajta neveltetés is létezik addig, amíg nem éltem és dolgoztam angliai családoknál, ahol láttam, hogy egészen fiatal korban elkezdődik az ilyen irányú felkészítés és példaadás a szülők részéről, legalább is a felső-középosztálynál. Az én felkészítésem inkább tartalmazott nyári szünidőt falun némi mezőgazdasági munkával fűszerezve – ribizliszedést, szőlőhegyelést (a szőlőről az oldalhajtásokat el kell távolítani, mert elszívják a tápanyagot a fejlődő gyümölcsöktől), krumplitöltést (a burgonya növény körül fel kell kupacolni a talajt), kukoricamorzsolást és az állatok etetését. Később Londonban aztán kisebb nézeteltérésbe keveredtem az, amúgy nagypresztizsű egyetem végzett munkaadómmal – akit egyébként nagyon-nagyon szerettem – mivel én azt állítottam, hogy a borsó hüvelyben nő, ő pedig azt, hogy márpedig nem, amely következtetést gondolom a mirelit borsó csomagolásán lévő képekből kiindulva hozott meg.
Úgy tűnik, hogy az akkori angliai irány világtendencia mára. A csomagolást azonosítjuk a valósággal. Képzettek vagyunk, sokatérő papírjaink vannak, de nem tudjuk honnan jön a borsó. Tudatosan kell egyengetnünk gyeremekeink útját, módszeresen kell iskolát választanunk, előre kell terveznünk, ha nem akarjuk, hogy ’lecsússzanak’. Ennek az eredménye persze csodás fejlődés is, ugyanakkor valahogy kiveszőfélben van az egyszerűség, a józanság és a valósággal való kapcsolat. Alapigazságokat nem hiszünk el munkavállalóinkat, mert nincsenek díszes papírjaik, csak két kezük, amivel mellesleg ők szerelik össze a terméket. Előre kigondolt rendszerek vannak, amiket mindenre és mindenkire alkalmaznunk kell. Nem vesszük komolyan a gyerekeink igényeit, mert ők még túl kicsik ahhoz, hogy tudják mi a jó nekik, és mert a rendszer menedzselhetősége fontosabb. Magunkat viszont túl komolyan vesszük. Még akkor is, ha rosszul érezzük magunkat tőle, és még akkor is, ha már nem a kiteljesedést, az életet és a jövőt szolgálja. Tudásunk és előítéleteink birtokában elfelejtünk figyelni. Meg sem halljuk, amit mások mondanak vagy észre sem vesszük, azokat a esélyeket, amelyek az adott pillanatban rejlenek.
De hogy miért jutott ez az eszembe? A minap a benzinkútról kifelé jövet felkaptam egy ingyenes infó magazint. Szeretek mindenfélébe beleolvasni, mindig találok egy-két gondolatot, érdekességet, ami megfog vagy üzen valamit. Most egy viccet találtam, amely így szólt:
Meghal a mérnök, az orvos, meg a paraszt. Szent Péter kérdi tőlük, mit szeretnének a ravaltalnál hallani a gyászolóktól.
A mérnök:
– Itt nyugszik a műszaki tudományok pótolhatatlan nagysága.
Az orvos:
– Az emberiség jótevőjétől most veszünk búcsút.
– Hát te mit akarsz hallani? – fordul Szent Péter a paraszthoz. Mire a paraszt, rövid gondolkodás után rávágja:
– Odanézz, mozog!
Hát igen, az egó inkább választja a nagy szavakat mint az életet. Nem kenyere az egyszerűség. Annyira el van foglalva magával, hogy meg sem hallja a lehetőséget. Sosem tart szünetet, sosem áll meg, hanem csípőből válaszol.
Ezért, ha több egyszerűséget szeretnél, fordulj a paraszthoz. Felemelő pillanat az, amikor végre megszólítjuk a parasztot bennünk és az szóhoz jut. Olyankor egyének és szervezetek támadnak fel. Mert a kérdés mindig ugyanaz, de a válasz már rajtunk múlik.
Szlávik Krisztina – coach
Beszélgess velem és teremts egy szebb jövőt magadnak!
Ha szívesen olvasod az írásaimat, és szeretnéd kipróbálni, hogy milyen is egy Teremtő Beszélgetés akkor a weboldalamon keresztül lépj velem kapcsolatba! Az ország, sőt a világ bármely részéről kereshetsz, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy Skype-on is ugyanolyan eredményességgel tudunk dolgozni. Angol nyelven is színvonal vesztés nélkül állok rendelkezésre. És hogy miért kell néha más valaki is ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni? Mert a palackon belülről bármelyikünknek kihívás elolvasni, hogy mi van a címkén :-). A rólam szóló fényezős rész itt van, de amúgy egyszerű ember és családanya vagyok.
Legutóbbi hozzászólások