Leesett az első hó, ha nem is sok, épp csak annyi, ami láthatóvá tette lépéseink nyomát. De még ez a kevés hó, a puha felhők és a szűrt fény is elégnek bizonyultak, hogy minden más is megváltozzon, hogy a világ lágyabb és megengedőbb legyen. Nem dübörögtek az autók kerekei, előzékenyen kiengedtek a kereszteződésben, és amikor kiszálltam a kocsiból és elmentem az emberek mellett, nem borotvált végig éles, ideges energiájuk. Mintha még a szobában, belül is minden puhább lenne. Süppedősebb a kanapé, selymesebb a kávé, tompán mantrázik a hűtőgép.
Ebben az atmoszférában valahogy minden egyszerűbb, és az ember kedvesebb és gyengédebb tud lenni önmagához is. Ha kihasználjuk, ez a közeg egy más minőséget adhat a napunkhoz és feladataink elvégzéséhez is. Ha ezt a fajta puhaságot és megengedést meginvitáljuk a napunkba, kihasználhatjuk, hogy eltűnnek az élek, a gondolatok pedig szabadabban áramlanak, és nem akadnak fent az elvárások tüskéin. Ilyenkor könnyebb úgy tekinteni a dolgokra, ahogyan vannak, ítélkezés-mentesen, nem címkézve, hanem elfogadva őket. Ilyenkor meg lehet meg lehet próbálkozni olyan feladattal, ami amúgy kemény, kellemetlen, akár számonkéréssel kapcsolatos. Áttekinteni, visszatekinteni vagy tervezni például általában kritikus szemmel, keményen, realisztikusan, határidőkkel és elvárások mentén szoktunk. Nincs is ezzel semmi gond, sőt kell is a sikerhez, ám érdemes kipróbálni más szellemiséget is. Meg fogsz lepődni, mert a lágyságban más lesz a fontos, mint a keménységben, és olyan dolgokat tudsz majd meg, amire korábban nem is gondoltál, hogy fontos lehet.
Ilyen puha módon át lehet például tekinteni a mögöttünk álló évünket, és valószínűleg szívesebben is tesszük meg. Hiszen ebben a szemléletben az áttekintésnek nem a számonkérésről, hanem az elfogadásról és legapróbb sikerekről is kell szólnia, például így:
- Melyek voltak a mostani éved jelentősebb eseményei, és hogyan segítettek ezek téged bármely módon?
- Ki adta neked a legtöbb szeretetet és erőt a mögötted álló évben?
- Mire/Mikre vagy a legbüszkébb ebben az évben?
- Kiknek a jelenlétéért vagy felbukkanásáért vagy hálás ebben évben?
- Ki/Mi okozta a legnagyobb pozitív meglepetést számodra?
- Kik/Mik segítették leginkább személyes fejlődésedet?
- Mely értékeidet tudtad megélni és mások számára elérhetővé tenni az évben?
- Mit sikerült elengedned az elmúlt évben, és miért vagy ezért hálás, illetve mi töltötte be azt a helyet?
- Miben sikerült előre lépned, és hogyan csináltad?
- Milyen új dolgokat tudtál meg magadról, fedeztél fel magadban?
- Mi az a hat dolog, amiért megdicsérnéd magadat?
- Miért dicsérnéd meg a környezetedben lévőket, miért vagy hálás nekik?
- Hogyan fog segíteni ez az év, hogy a jövő év más/jobb legyen?
- Mit üzen neked ez az éved egy-két mondatban összefoglalva?
- Mi volt az év legnagyobb ajándéka?
- Milyen szavakkal mondanál köszönetet ennek évednek?
Ne válogass, ne írd felül a gondolataidat és érzéseidet, és ne légy kritikus se másokkal, se magaddal! Ne fukarkodj a dicséretekkel, és a legapróbb dolgokat és előrelépéseket is vedd számba! Ezért fontos, hogy ezt a gyakorlatot a lágyság és az elfogadás állapotában csináld. Ebben segíthet az időjárás, egy zeneszám, a testmozgás utáni stresszmentes állapot, egy csésze ital, vagy bármi, ami nálad működik. Nem véletlen, hogy ez lista most nem határidőkről szól, és nem arról, amit nem csináltál meg. Mert nem az számít, amit nem csináltál meg, hanem az, amit megcsináltál vagy megtapasztaltál. Az számít, amit megéltél, átéltél, hatott rád, mássá tett téged, mint aki egy évvel ezelőtt voltál!
Sok sikert az évrendezéshez! 🙂
Szlávik Krisztina – coach
www.teremtobeszelgetesek.hu
Legutóbbi hozzászólások