Szeretem James Corden Carpool Karaoke-ját. Ez egy olyan program, ahol James Corden, angol műsorvezető, sztárokat kér meg, hogy „kísérjék el a munkába”. Az autóban ülve zenét hallgatnak, énekelnek és beszélgetnek. A műsor engem kikapcsol, megnevettet, és tisztelem a művészeket, amikor őszintén beszélnek életük egy-egy részletéről, mert nekik is van ám életük. A nehézségeik is ugyanazok, mint a hétköznapi embernek, de mivel nekik folyamatosan magasan kell teljesíteniük, fokozottabban rákényszerülnek olyan választásokra, amit átlagemberként jobban elodázhatunk. Ők is választhatják például a drogokat és a függőségeket teljesítményük fokozására, és élményeik feldolgozására, de sokan – sőt egyre többen – más utat választanak. Növekvő mértékben jellemzőnek tűnik náluk a józanság, az egyszerűség és az önismeret útja. Beérni látszanak az előttük lévő olyan negatív példák is, amelyek végül sok művész idő előtti eltávozásához vezettek, és amelyet leginkább szélsőségekkel teli sorsok előztek meg. Ez utóbbi korábban elfogadott, akár kicsit „elvárt” is volt – kellenek ugyebár a sztorik a médiának – mint a sztársággal, a hírnévvel együtt járó sajátosság. De mára sokan közülük is másként kezdtek el gondolkodni, és mernek kilépni a régi sémákból. Ők igyekeznek megtalálni az egyensúlyt a sikerek, a pénzkereset, a külső megfelelés és saját hétköznapi életük között. És ez azért is jó, mert sok-sok embert képesek megmozgatni, sok fiatalnak, akik keresik az útjukat és tanácstalanok, segíthetnek is ezzel.

A múltkor Ed Sheeran ült a kocsiban, és James a „se telefon, se internet” dologról kérdezte. Ed elmesélte, hogy reggelente, amikor felébredt kb. 50 üzenet várta a telefonján, amelyek mindegyike kivétel nélkül arról szólt, hogy „Meg tudnád csinálni ezt vagy azt?” „Ezt meg azt szeretném…”, „Megkaphatnám ezt és ezt?”, de egyik sem arról, hogy „Hello, hogy vagy?”. Egy darabig ez rendben is volt, működött, de aztán Ed elkezdte észrevenni, ahogy energiái elszivárognak emiatt. Ekkor úgy döntött, hogy megszabadul a telefonjától, és elutazik. Három hónapot utazott, utána nyolc hónapig dolgozott egy albumon. Jelenleg kizárólag emailben érhető el, telefonja nincs.

Jó, nem mindenki Ed Sheeran – bár én aztán a velem szemben ülőben legalább ekkora potenciált látok 🙂 – és teheti ezt meg pontosan úgy, mint ő, de…

Gondolj bele, hogy hol és hogyan kapcsolódik az ő sztorija a Te életedhez? Hány olyan dolgot teszel vagy engedsz meg nap, mint nap, ami leszívja az energiáidat, ami a másoknak való megfelelésről szól, amit csak azért csinálsz, mert úgy érzed, ha nem teszed meg, elveszítheted a kontrollt, mások jóindulatát, szeretetét, az állásodat vagy a kapcsolati rendszeredet?

Én azt látom a legtöbb helyen, hogy a leghétköznapibb embereken is borzasztóan sokoldalú a felelősség, és nagyon sok irányban kell teljesíteniük. A munkahelyeken fokozott a teljesítménykényszer, a vezetőkön egyre nagyobb az elvárás, amelyet legjobb tudásuk szerint közvetítenek lefelé. Nekik legalább olyan nehéz a helyzetük, mint a sztároké, mert a szemek rájuk szegeződnek. Tőlük várják a teljesítményt és a válaszokat, ha az nem jön össze.

Mindez stresszel jár, stressz alatt pedig az agy a védekező-támadó reflexekhez nyúl. Ennek sokszor következménye a munkahelyi játszmák fokozódása, a mérgező légkör, ami arra kényszerít mindenkit, hogy rengeteg felé figyeljen, sok szempontot vegyen figyelembe, amikor valamit lép, és ahol az őszinteség veszélyes is lehet. Ez lerontja az emberi kapcsolatok minőségét, és sok energiát emészt fel, hiszen az egyik alapvető emberi szükségletünk a valahová tartozás és az a pszichés biztonság, amit az a csoport nyújt, ahová tartozunk. A Motivációs Térkép kapcsán tudom, hogy ez alkalmazottaknál sokszor fokozott igény, hiszen ezért is választhatja valaki a munkahelyet például a vállalkozással szemben. Ha ezt nem kapja meg, akkor ez a folyamatos feszültségben való munkavégzést jelenti. Erre még rájön a vállalati kultúra és a rendszerek, folyamatok bonyolultsága és rugalmatlansága is, amely újra és újra kitermeli a status quo-t. Betömünk egy lyukat, majd újabb csőrepedés lesz máshol.

És ez csak a munkahely. Akinek van gyereke, az tudja, hogy az iskolában a gyerekeink szinte ugyanabban a cipőben járnak, nekünk pedig szülőként segítenünk kell a gyerekünket egy olyan rendszerben boldogulni, amely már nem mindegyiküknek megfelelő, és amely egy olyan jövőre hivatott felkészíteni őket, amelyet senki sem ismer. Ez további terheket és dilemmákat ró ránk, és az amúgy is fogyóban lévő energiáink egy részét ide is „allokálni” kell.

Emellett vannak otthoni tennivalók, főzés, mosás, takarítás, kert, családi elvárások, kötelezettségek, események stb. És ki tudja, még mit hagytam ki.

Ez sok. Sokan tudják, érzik, hogy ez sok. De mégis csinálják, csináljuk, mert ez a norma, és mert benne vagyunk a rendszerben, vagyis a „darálóban”.

Amiért felkaptam a fejem Ed Sheeran sztorijára, az azért volt, mert ő ezt észrevette. Nagyon korán és nagyon fiatalon észbe kapott – még csak valahol a daráló szélén egyensúlyozott – és ő már akkor lépett, pedig veszíthetett is volna vele. De valószínűleg felmérte, hogy azzal veszítheti a többet, ha nem lép. A kreativitása és egy normál magánélet-munka egyensúly volt a tét, amelyet az elfolyó energiák magukkal vittek volna.

De egyikünk sem maradhat következmények nélkül a darálóban.

Én néhány éve teljesen kiégtem. Apró kis lépések vezettek oda, szinte észrevétlenül. Azért észrevétlenül, mert valójában azt gondoltam boldog vagyok, és hogy jól vagyok. Mert közben teljesítettem…

Amúgy a kiégésről nem beszélünk túl nagy komolysággal, csak egy trendi szó lett. Pedig a kiégés egy SÚLYOS állapot. Évekbe is telhet kikecmeregni belőle, és jó, ha megúszod nagyobb fizikai betegség nélkül. Haszna persze az, hogy kénytelen vagy átrendezni az életedet.

De átrendezheted előbb is. Tudatossággal, érzékenységgel és önszeretettel, már most is meg tudsz tenni megfelelő lépéseket, és a gondolkodásodon is tudsz változtatni. Mert nem kell szenvedni. Hidd el, minél messzebb mész, annál komplexebb visszatalálni a helyes útra. Fizikai betegség esetén pedig tovább nehezített a pálya, mert a fizikait már nehezebb megfordítani.

Ezért szerettem bele a motiváció témakörébe. A motiváció ugyanis még csak energia. Fizikai jelek nélkül is mutatja és jelezheti, ha nem jó az irány. A Motivációs Térkép tűpontosan megmutatja, ha veszélyben vagy, és azt is, hogy mely területek igényelnek „töltést”. Én csak utólag értettem meg, hogy mi miért történt, hogy milyen jeleket hagytam figyelmen kívül, és hogy milyen badarságokat csináltam, amelyek arra utaltak, hogy nem tiszteltem a saját magamat és az igényeimet.

Kemény lecke volt, de azóta teljesen átalakult az életem, és én is.

Mindig szólok: ez az út nem sem a habos-babos, reklámokból ismert szárnyalás – tele van ismeretlenséggel, járatlansággal és bizonytalansággal, mert hátra kell hagyni a régit, és sokszor a biztosat is. Mégis megéri. Nekem megéri és fontos, úgy felkelni, hogy egy olyan nap áll előttem, ahol azt érezhetem hozzájárulok valami nálam nagyobbhoz is, ahol mindig van hová fejlődnöm, és ahol stabilitást és kapaszkodókat nyújthatok magamnak és másoknak egy olyan világban, amely tele van elavult mintákkal, változással, egymásnak feszüléssel, paradoxonokkal és komplexitással. Ez az én utam, míg Ed Sheeran számára a zenei alkotás, a döntések a szabadsága és a minőségi emberi kapcsolatok fontosak.

Az a fantasztikus, hogy mindenki egyedi, őt és a helyzetét jellemző erők motiválnak. Nem ugyanazok a dolgok fontosak számunkra, mint a másik embernek. Az viszont nagyon fontos, hogy megtaláljuk, hogy mi mozgat, mi tölt fel bennünket energiával, és hogy a napjainkban ezek a dolgok benne legyenek. És hagyjuk, hogy másokéba is benne legyen, ami nekik fontos. Ezekből bontakozhat ki aztán saját miértünk, természetünkből fakadó hozzájárulásunk a világhoz, ha úgy tetszik életfeladatunk, amelyet oly sokan áhítunk megismerni.

Szlávik Krisztina ACC
Coach & Akkreditált Motivációs Térkép tanácsadó
C-IQ Enhanced Skills Practitioner

Teremtő Beszélgetések – You Create Your World

A kiégés jeleiről már írtam korábban is. Olvasd el itt: Öt árulkodó jel, hogy levegőért kapkodsz

Ha szívesen olvasod az írásaimat, és szeretnéd kipróbálni, hogy milyen is egy Teremtő Beszélgetés akkor a weboldalamon keresztül lépj velem kapcsolatba! Az ország, sőt a világ bármely részéről kereshetsz, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy Skype-on is ugyanolyan eredményességgel tudunk dolgozni. Angol nyelven is színvonal vesztés nélkül állok rendelkezésre. És hogy miért kell néha más valaki is ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni? Mert a palackon belülről kihívás elolvasni, hogy mi van a címkén! 🙂 A rólam szóló fényezős rész itt van, de amúgy egyszerű ember és családanya vagyok.