Szinte mindenki szeretne valamin változtatni vagy valamit megvalósítani. Többet vagy mást szeretnénk. Gondolatok, tervek, inspirációk cikáznak át a fejünkön és a szívünkön. Azonban többnyire megelégszünk a vágyakozással, a fejben tervezgetéssel. Ráadásul egy idő után alaposan meg is zavarodunk, mert nem tudunk rendet tenni csapongó gondolataink között, és már azt sem tudjuk mit akarunk és milyen sorrendben. Így aztán jobb, ha gyorsan le is beszéljük magunkat. Közben csendben, észrevétlenül egy ketrecet építünk magunk köré, amelynek rácsai megszokásból, kötelességtudatból, óvatosságból, félelemből, panaszkodásból, magyarázkodásból, ítélkezésből, önbizalom-hiányból, a barátok és család óvó-féltő aggódásából vannak, és a ‘realitások’ talaján áll. A ketrec korlátai ugyan néha frusztrálnak bennünket, érezzük, hogy valami hiányzik az életünkből, de mégis biztonságot adnak az ismert keretek. És jobban megnézve, panaszra sincs okunk. Megvan minden, ami az É… vagyis az élethez kell…
Ugyanakkor képzeld el magadat, ahogy egy ketrecben ülsz. A ketrec előtt ott van egy gyümölcsös kosár tele minden földi jóval, amit valaha szerettél volna megkóstolni. Szeretnéd elérni a gyümölcsöket, de a ketrecben ülsz – eleinte dühösen, hangos panaszkodással, majd csendes duzzogással, végül a beletörődöttség megkövült nyugalmával. Jobb esetben eleinte szerzel egy kis ágacskát, és onnan piszkálkodsz a botocskáddal, és próbálod elérni a gyümölcsöt, amit a ketrec elé tettek. De az túl messze van, és a rácsok miatt nyilvánvaló, hogy neked csak a nyálcsorgatás jutott. Valahol persze titkon tudod, hogy csak be kellene nyúlnod a zsebedbe, mert a kulcs ott lapul. Vagy fel kellene emelned a fejed, hogy meglásd azokat, akik kézzel-lábbal mutogatnak neked, hogy nyúlj már a zsebedbe! És akkor kinyithatnád a ketrecet, és az egész tál a tiéd lehetne. De te mégsem nyúlsz be zsebedbe, mert félsz felfedezni a kulcsot. Hogy miért? Mert, ha belegondolsz, az neked túl sok lenne! Egy egész tál gyümölcs? Ekkora bőség? Lehet, hogy meg sem érdemled? Ketrecen kívül élni? Ekkora szabadság? Mit is kezdenél vele?
Sőt mások is figyelmeztetnek. Maradj nyugton! Hagyd abba az álmodozást! A ketrecben nem érhet baj! Ott biztonságban vagy, az a te tereped, ismerős és védelmet nyújt. Nézz csak körül, mások is milyen boldogok a ketreceikben! Mindenki így nőtt fel, ez így természetes. Neked miért nem jó így? Miért akarsz többet? Te miért akarsz mást? Miért gondolod, hogy te többre vagy képes? Miért lépnél ki az ismeretlenbe? Hát nem hallottad, hogy az a másik is hogy megégette magát? Hát nem hallottad, hogy milyen nehéz a kinti élet?
Hátrahagyni a ketrecet? A komfortzónádat? Néha ugyan kicsit kellemetlen, hogy szűkös a hely és nem tudsz kinyújtózni vagy elrejtőzni a déli nap vagy az eső elől. Ezért aztán nehezen kelsz reggelente, és talán itt-ott már fáj is egy kicsit. De mégis, a ketrecben benne van az egész múltad, őrzöd benne, amit a családtól hozol, ott vannak a múltban felhalmozott kincseid, benne vagy te, akit már jól ismersz, benne vagy úgy, ahogy eddig téged láttak és elfogadtak. Nem ismered magadat a ketrecen kívül. Mi lesz, ha megváltozol? Mi lesz, ha nem sikerül a kinti élet? Hogy fogsz visszasompolyogni? Mi lesz, ha addigra már nem fogadnak vissza a családba vagy elfordulnak tőled a barátaid? Mindezt hátrahagyni? Az nagyon kockázatos, mert a végén még nem fognak annyira szeretni.
Különben is jobb nem tudni milyen a kinti világ, mások is mondták, hogy nagyon rossz. Tele van ragadozókkal, akik neked akarnak ártani. És mi lesz, ha elfogy az az egy tál gyümölcs? Hozzászoktál a fene nagy bőséghez, utána meg majd mindig egy újabb tállal akarsz… Ettől rosszul fogod magad érezni! Lehet, hogy össze is omlasz a lelki tehertől. Most van egy tál gyümölcsöd, de mi lesz később? Lehet, hogy éhen halsz, mert nem tudsz másikat szerezni. És akkor már nincs meg a ketreced. Ott fogsz állni egyedül, csupaszon, magadra utalva, szerencsétlenül és ismeretlenül…. Hát megéri ekkora kockázat? Nem, nem maradj csak nyugton, ahol vagy!
Vagy mégsem?
Szlávik Krisztina – coach
www.teremtobeszelgetesek.hu
Legutóbbi hozzászólások