Jól teljesíteni természetes, jól teljesíteni kell – az iskolában, a munkahelyen, de még a kapcsolatainkban igyekszünk bezárni a réseket az elvárások és a teljesítményünk között. Ezáltal ismerjük meg milyen gyengeségeink vannak, szembesülünk azzal, mi az amit nem tudunk, és próbálunk felzárkózni. Láthatjuk ez már az iskolarendszerben is milyen jól működik. A gyerekek, a szülők és a tanárok tényleg nagyon igyekezenek, hogy mindenből hozzák a ’szintet’. Igaz a statisztikák tisztán mutatják, hogy az újdonsült, reménnyel teli óvodások, akik szárnyalva várják az iskola csodás padjait, három hónap után egyenként és kollektíven is örökre megutálják a tanintézményt és a tanulást. No, de az élet nem habostorta és az iskola feladata, hogy felkészítse az ifjakat az életre! Azért tanulunk, hogy majd a munkahelyen megfeleljünk, és az életben megálljuk a helyünket. Majd az élet elismeri azt a rengeteg tanulást és erőfeszítést, az éjszakába nyúló magolást és rettegést a nagydolgozatok előtt.

És tényleg! Jól emlékszem milyen ’életrevaló’ voltam az iskolapadból kikerülve … Ja és tele a lelkes bizakodással, hogy a munkahelyen végre minden értelmet nyer és hogy az iskolai évek ellenértékét végre dicséret-zuhatag és megérdemelt fizetés formájában kapom vissza. De ott sajnos nem kérdezték ki a történelmet, nem kellett verselemzést írni, és nem estek hanyatt az általános műveltségemtől. Viszont fel kellett emelni a telefont és megírni azt az emailt. Konfliktusokat kellett volna kezelni. Gondolatokat kellett volna olvasni. Rá kellett venni a beszállítót, az üzleti partnert, hogy időben teljesítsen. Jól jött volna, ha a beszédkészségemmel nem csak a költők érzelmeit és gondolatait tudtam volna leírni, hanem a sajátomét is. És persze jól jött volna a bátorság és önbizalom, hogy ezt meg is tegyem, úgy hogy közben másokat sem sértek meg. Jól jött volna, ha megtanulok kérdezni, megtanulok meghallgatni másokat. Jól jött volna, ha tudom, hogyan kell közösen alkotni (bár ezt senki sem igazán tudta). Ezért aztán érzelmileg fel kellett volna tudni dolgozni a munkahelyi látens agressziót, manipulatív helyzeteket, hatalmi játszmákat, a munkahely által kitermelt igazságtalanságokat. Jól jött volna az önismeret, jól jött volna az önelfogadás, jól jött volna, ha nem csak a hiányosságaimat ismerem, hanem azt is tudtam volna, hogy mit akarok és miben vagyok jó.

De akkoriban fogalmam sem volt arról, hogy ezekre szükségem lenne. Helyette inkább igyekeztem teljesíteni, ahogy az iskolában tanultuk, és vártam, hogy meglesz az elismerés. Egyszer odajön valaki és megadja az esélyt. El fognak ismerni, csak dolgozz keményen! Igenis itt is beírják az ötöst előbb-utóbb és odakanyarítanak még egy nullát a fizetésemhez!

De sajnos az a nulla nem került oda. Ugyanis volt még egy fontos dolog, amit a zsigereimig megtanultam, bár nem tantárgy volt, csak egy mondat:

’Nem vagyok elég…’

Soha nem vagyok elég, hiszen mindig lesznek hiányosságaim és mindig lesz, amit nem tudok. Így aztán nem vagyok elég bármiről is legyen szó. Immár a munkahelyen: nem elég okos, nem elég agilis, nem elég jó kommunikátor, nem elég jó probléma-megoldó, nem elég gyakorlatias…

Hiányosságaim tudatában pedig jobb volt félrehúzódni és szabotálni magam és a saját jövőmet. Nagyobb fizetés? Hogy lehetnék én méltó rá, hiszen nem vagyok tökéletes! Még mindig vannak hiányosságok… Jobb körülmények? Új állás? Hogy jövök én ahhoz, hiszen még itt sem felelek meg 100%-ban!  Előrelépés? Az kockázatos! Mi van, ha hibázok? Mi van, ha nem felelek meg? Milyen bizonyítványt állítana az ki rólam? Mit szólnának mások?

Most pedig kérlek nehogy elkezdd a bűnbakot keresni! Ugyanilyen hosszan tudtam volna ecsetelni, azt is, amit az iskoláimban kaptam. Hitrendszerünket is hozhatjuk bárhonnan, és fejlődésünk természetes része az is, hogy ezek beépülnek a személyiségünkbe. A külső körülmények okolása vagy a múlton való kesergés elviszi a fókuszt a lényegről és megfoszt saját hatalmadtól. Ami pedig azért lényeges, mert a megoldás benned van. És ehhez csupán egyetlen dolgot kell tudnod magadról:

ELÉG VAGY!
Mindig, minden pillanatban elég és teljes vagy.

Ezek után pedig nézz előre és válaszolj: Mit szeretnél? Hogyan emelhetnéd az életedet – onnan, ahol most vagy – egy következő szintre? Egy olyan szintre, amely az előzőnél egy fokkal több boldogságot visz az életedbe…

Én pedig azt mondom: Elég okos, elég ügyes, elég jó, elég  bátor, elég erős, elég férfi, elég nő, elég bármi…vagy hozzá.

Lesznek akadályok, de ahhoz is elég leszel. Hibázni fogsz, de akkor is elég leszel. Felsülsz, elbuksz, de akkor is elég leszel. Veszítesz, de akkor is elég leszel. Mindig elég vagy.

Nem kell több idő, nem kell több diploma, nem kell több pénz, nem kell több tapasztalat, nem kell több átsírt éjszaka sem. Nem kell külső engedély, kedvező holdállás, varázselixír vagy bármi más…

Csak Te kellesz hozzá! A többi jön magától! 🙂

Szlávik Krisztina – coach
Beszélgess velem és teremts egy szebb jövőt magadnak!