Mindannyian szeretnénk egy szebb életet, soha nem szűnünk meg vágyni valamire.

Munkahely, ahol szárnyalunk, mert észreveszik az erősségeinket, sőt még azokat a szunnyadó képességeinket is, amiről nem tudtunk. A visszajelzés korrekt, pozitív és inspiráló. Anyagilag és erkölcsileg elismernek, bíznak bennünk és bevonnak, tökéletes arányban van a munka és magánélet, és van fejlődési lehetőségünk.

Egy kapcsolat, ahol hazaérve egy megértő társ vár, aki meghallgat, sőt meg is hallja, amit mondunk, és akire lehet támaszkodni, a tenyerén hordoz, és akivel könnyedén tűzünk ki közös célokat, amiért együtt dolgozunk. Meg tudjuk beszélni a gyereknevelést és egy irányba tereljük a gyereket.

Főnökként, olyan munkatársak és munkavállalók, akik önállóak, de legalább képesek instrukciókat követni, nem kell mindent a szájukba rágni, fejlett a munkamoráljuk, proaktívak, motiváltak, jól kommunikálnak, nem hibáznak állandóan, nem produkálnak váratlan helyzeteket, nem csinálnak épületes hülyeségeket, és nem kell nekik külön megmagyarázni, hogy miért kapják a fizetésüket.

Talán ezek a leggyakoribb mindennapi vágyak, mert mindannyian társas és alkotó lények vagyunk, akik valódi kapcsolatokra, örömteli tapasztalatokra és építő jellegű tevékenységekre vágynak.

Lehet, hogy most úgy érzed, hogy egyik vagy másik vágyad megvalósulása igen messze van a valóságtól, mégis a legszuperebb dolog a világon az, hogy vannak vágyaink, hogy vágyunk a jobbra, a szebbre, és arra, hogy képességeinket használhassuk! Ez mozgat mindannyiunkat, egyéneket és szervezeteket is, új dolgok kitalálására, megvalósítására, a fejlődésre és a változtatásra.

De biztos vagyok benne, hogy néha ugyanannyira kívánnád azt is, hogy bár ne akarnád már annyira azt a tökéletességet, ne akarnál már végre mást, mint, ami van. Életünket ugyanis folyamatosan hiányérzettel és elégedetlenséggel tölti meg az az űr, ami a vágyott és jelenlegi állapot között van.

Ez tehát egy olyan paradox helyzet, amit egyszerre szeretnénk megtartani és feloldani is. Ragaszkodunk a feszültséghez, ami a két állapot közötti eltérés okoz, mert ez az energia újabb célok elérésére és teljesítményekre sarkall. Ez élvezetes, és alkalmat ad teremtő erőnk megélésére. Ugyanakkor szeretnénk megpihenni is, és élvezni végre azt, ami van, anélkül a nyaggató hiányérzés nélkül, ami állandóan a sarkunkban liheg. Ehhez viszont valószínűleg fel kellene adnunk a vágyainkat. Választani kellene, egyik vagy másik irányba elmenni, mert ez tűnik a logikus megoldásnak. Ám ez elég „embertelen” feladat lenne egy ember számára, és a paradoxonokat egyébként sem lehet logikai úton feloldani.

Mert mi értelme az életednek, ha vágyaid vannak, neked mégis folyamatosan azon kell dolgoznod, hogy ne legyenek vágyaid, hogy ne akarj semmit? De szintén, mi értelme az életednek, ha csak a vágyaidnak és az ideáljaidnak a rabja vagy? Ha sosem elég jó semmi, ha sosem tudod örömödet lelni semmiben, másokban vagy magadban, mert az eltér attól, amire vágysz?

Külön-külön mindkettő sántít, ezért szerintem nem választani kell, hanem ezt a két oldalt egyformán tisztelni és harmóniába hozni.

Először is jó lenne, ha végre letisztáznád az igényeidet és a vágyaidat, annyira, hogy megnevezed őket. Ha időt és energiát szánnál magadra és arra, hogy leporold őket, és lehántsd róluk azokat a rétegeket, amelyeket mások elvárásai és életed negatív tapasztalatai raktak rájuk az évek alatt. Lehetséges, hogy már itt érnek az első meglepetések. Gyakran egész más dolog az, amire vágyunk, és más az, amiről azt gondoljuk, hogy vágyunk rá! Sőt lehet, hogy még arra is rájössz, hogy sok minden ott van az életedben, amire vágytál, csak az ideáljaid takarásában nem vetted észre! Lehet, hogy arra fogsz ráébredni, hogy most már csak élvezned kellene egy kicsit, amid van!

A maradék vágyaiddal pedig eldöntenéd, hogy mit kezdesz, és hogy mennyire fontosak számodra. Pontosabban melyik annyira fontos számodra, hogy meg is szeretnéd valósítani. Lesz olyan, amit egyetlen nap alatt meg tudsz csinálni, másokhoz több idő kell. Akárhogy is, innentől az a feladatod, hogy próbáld magad jól érezni. Legyél hajlandó „nem tudni”, dönteni, új módszereket kipróbálni, tévedni, elbukni, módosítani és másokkal együttműködni az utadon. Meglátod, ha nem az elvárásaid megvalósulásától teszed függővé a boldogságodat, akkor egyre több élményben és jó tapasztalatban lesz majd részed!

Szlávik Krisztina
Coach ACC & C-IQ Enhanced Skills Practitioner
Beszélgess velem és teremts egy szebb jövőt magadnak


Ha szívesen olvasod az írásaimat, és szeretnéd kipróbálni, hogy milyen is egy Teremtő Beszélgetés akkor a weboldalamon keresztül lépj velem kapcsolatba! Az ország, sőt a világ bármely részéről kereshetsz, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy Skype-on is ugyanolyan eredményességgel tudunk dolgozni. Angol nyelven is színvonal vesztés nélkül állok rendelkezésre. És hogy miért kell néha más valaki is ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni? Mert a palackon belülről kihívás elolvasni, hogy mi van a címkén! A rólam szóló fényezős rész itt van, de amúgy egyszerű ember és családanya is vagyok.