Amikor építő kapcsolatban vagy, az általában boldog kapcsolat is, mert az ’építő’ jelző azt jelenti, hogy a kapcsolat szolgálja a továbbfejlődésedet és kiteljesedésedet. Persze tágabb értelemben még egy boldogtalan kapcsolat építő, hiszen így vagy úgy szolgálja a fejlődésedet, pont azért, mert megmutatja, hogy mi az ami nem építő számodra.
További nehézség, és a tartós kapcsolatok próbája az, hogy mindenki változik, változnak az igényei, ezért előfordul, hogy egy korábban jól működő kapcsolatot a későbbiekben már boldogtalannak, leépítőnek érzünk, holott korábban minden rendben volt. És hát ezért is nagy ’művészet’ hosszútávon is fenntartani egy kapcsolatot.
A jelek azonban mindig vannak, hogy tennivalónk van, ha nem akarjuk előbb-utóbb egy kapcsolati vagy személyes válság közepén találni magunkat. Amikor kibillen az egyensúly egy kapcsolatban ilyeneket érezhetünk vagy érzékelhetünk:
-
Úgy érzed gyakran kritizálnak, de effektív segítséget nem kapsz semmihez.
-
Úgy érzed rád telepszenek, és minden idődet mások szolgálata veszi el.
-
Úgy érzed nem tudsz önmagad lenni, csak úgy tudod a másikat boldoggá tenni.
-
Úgy érzed a mások boldogságáért dolgozol, miközben a sajátodét elhanyagolod.
-
Úgy érzed rengeteget segítesz, de a környezeted ezt természetesnek tekinti, sőt inkább még letolást kapsz.
-
Úgy érzed nem kapsz elég pozitív impulzust a töltődéshez. Nem kapsz visszajelzést, szívből jövő gesztusokat.
-
Úgy érzed a másik teljesen más hullámhosszon van, és két külön világban éltek.
-
Úgy érzed nem hallgatják meg vagy lekicsinylik az igényeidet.
-
Próbáltad az igényeidet elmondani, de mindig lehurrogtak.
-
Egyre többször eszedbe jut, hogy ez így nem lesz tartható és nem bírod tovább.
-
Reménykedsz, hogy a másik fél egyszer csak felébred ’csipkerózsika álmából’, és végre meglátja, azt ami az orra előtt van, és ami körülötte zajlik.
-
Az önbizalmad egyre csökken, egyedül érzed magad.
-
Nem veszik észre a másik oldalon, hogy baj van.
-
Túlérzékeny vagy, hevesen reagálsz apróbb dolgokra is.
-
Sokat jár a gondolatod a problémád körül, folyton ’szenvedsz’, de nem látod a kiutat.
-
Tudod, hogy változtatni kellene, de félsz, mert tartasz az elutasítástól, és attól, hogy nem fognak szeretni, vagy mert függő helyzetben vagy, esetleg mert sajnálod a másikat.
-
Magadban akarod elintézni, segítségért nem fordulsz, mert tartasz valamitől, vagy mert azt hiszed ’túldramatizálod’ a helyzetet.
-
Allergiás vagy, ízületi fájdalmaid vagy egyéb visszatérő tüneteid vannak, amelyek a normál életmenetet akadályozzák.
Mindenki maga dönti el, hogy mennyire súlyos a helyzet, és ha egyszer-egyszer előfordul az ilyesmi azért nem kell rögtön rémeket látni. De ha ezek a tünetek tartósan fennállnak mindenképpen változtatni kell, mert nagyon komoly következményekkel járhat, ha tartósan benne ragadunk egy ilyen helyzetben. Nem kell azonnal arra gondolni, hogy a kapcsolat nem életképes, vagy nem lesz életképes a változtatások után. Lehet, hogy elég csupán saját hozzáállásunkon, gondolkodásmódunkon változtatni, de lehet, hogy jobb kommunikáció, más jellegű szervezés-munkamegosztás, esetleg egy kiadós alvás hiányzik csupán.
Az viszont általában igaz, hogy – mivel önbizalmunkat a hosszabban fennálló helyzet már aláásta – valószínűleg elérhetetlenebbnek látjuk a megoldást, mint amilyen valójában. Pedig egy kis perspektíva váltás, és apró kis praktikus lépések nagyon sokat lendíthetnek előre. A coaching is egy olyan segítő eszköz, amely rövid idő alatt segít másként látni saját helyzetünket és megoldhatóvá teszi azt, amit oly sokáig megoldhatatlannak láttunk.
Ha viszont elhanyagoljuk a finomabb jelzéseket, a kisebb hangulati válságok komolyabbá válthatnak, depresszióba, pániktünetekbe is torkollhatnak, a kisebb testi nyavalyák pedig nagyobb horderejű betegségekben teljesednek ki, biztosítva titkos vágyunk teljesülését – a kiszállást a ringből. Ez pedig nem lehet sem cél, sem eszköz, sem megoldást nem szolgáltat.
Szlávik Krisztina – coach
www.teremtobeszelgetesek.hu
Legutóbbi hozzászólások