A múlt héten az első öt szabályt olvashattátok el, most pedig folytatom a másik öttel. Ezek között is bőven vannak szemfelnyitogató gondolatok:

#6 Most legyél boldog!

Vegyél egy nagy levegőt! Képzeld el, hogy 95 éves vagy, és épp most készülsz átlépni a másvilágra. Mielőtt az utolsó lélegzetet veszed, kapsz egy ajándék lehetőséget. Visszamehetsz időben ahhoz az emberhez – aki most ezeket a sorokat olvassa – és segíthetsz neki, hogy jobb élete legyen. Milyen tanácsod adna a 95 éves éned – aki már tudja, hogy mi számít az életben és mi nem – annak a személynek, aki most te vagy?

Bármire is gondolsz most, csináld meg!

Amikor haldokló emberektől megkérdezték, hogy milyen tanácsot adnának fiatalabb önmaguknak, lényegét tekintve mind ezt válaszolták:

MOST legyél boldog! Ne jövő héten, ne jövő hónapban, ne jövő évben. MOST!

Ti, akik ezt olvassátok, egyike vagytok a legszerencsésebb embereknek, akik valaha éltek a Földön. Sokatoknak vannak barátai, családjuk, egészségük, fedél a fejetek felett, étel az asztalotokon. Talán egész élvezetes munkátok van, és még embereknek is segítetek. Mindenetek megvan. Ne merüljetek bele annyira valaminek a kergetésébe, hogy nem látjátok meg, amitek van!

#7  Szeresd a munkádat!

A régi időkben, ha nem szeretted a munkádat, nem volt akkora tragédia. 1979-ben, ha délután ötkor kilőttél volna egy ágyúgolyót az IBM termein keresztül, nem sok esélyed lett volna, hogy bárkit is eltalálj. A helyiségek csaknem kongtak az ürességtől. Ezek az emberek akkoriban ténylegesen 35-40 órát dolgoztak, és évi öt hét valódi szabadságra mentek. Ma ugyanezek az emberek heti 70 órát dolgoznak, úgy hogy emellett valódi pihenésben aligha lehet részük. Amikor elmész szabadságra, de a telefonod veled van, a laptopod veled van, akkor állandóan be vagy „huzalozva”. Ez nem igazi vakáció, így nem tudsz teljes mértékben kikapcsolódni. Emiatt, ha a mai kor embere nem szereti a munkáját, akkor az ún. újkori professzionális pokolban éli az életét. Túl sokan élnek már most is ebben. Ezért fontos dolog, különösen a fiatalok számára, hogy tudják, el kell majd köteleződniük a munkájuk mellett, hosszú órákat kell eltölteniük a munkahelyükön, és hogy a munka oroszlánrészt fog elfoglalni az életükből.

Ezért tedd fel magadnak a kérdést: Szeretem a munkámat?

Ha igen, akkor valószínűleg a jó oldalon állsz, ha viszont nem, akkor vesztes leszel a saját életedben.

Hozzáteszem, szülőként is van ebben felelősségünk, amikor gyermekeink továbbtanulási és karrierválasztási döntéseibe beleszólunk. Ilyenkor se feledjük, ez az ő életük lesz, és nem nekünk, hanem nekik kell majd szembenézniük azzal a bizonyos „pokollal”, amibe netán mi terelgettük bele őket puszta szeretetből, jóindulatból és aggódásból, azért, hogy biztos megélhetést és presztízst jelentő szakmát adjunk a kezükbe. Legyünk tiszteletteljesek és óvatosak, és inkább abban segítsük őket, hogy olyan munkájuk legyen, amit szeretnek.

#8 Ne akarj mindig mindenhez értéket hozzáadni!

Mindenki szereti otthagyni a lábnyomát, mindenki mindenhez értéket akar hozzáadni. Mindenki okosnak és értékesnek akar látszani. Például odajön hozzánk az alkalmazottunk, a kollégánk, a gyerekünk, barátunk stb. és azt mondja „Ez és ez az ötletem”. Te meghallgatod, és tulajdonképpen nagyszerű ötletnek tartod. Ám ahelyett, hogy azt mondanád „Ez egy nagyszerű ötlet!”, azt mondod: „Nem rossz ötlet, de mi lenne, ha ezt meg ezt még hozzátennénk?” És itt van a bökkenő. A te hozzáadott részeddel az ötlet minősége talán, ha 5%-kal javult, de az elkötelezettség az ötlet megvalósítására azonnal az eredeti lelkesedés 50%-ra esett vissza. Mert onnantól ez már nem az ő saját ötlete. Annyira el vagyunk foglalva a saját erőfeszítésünkkel, hogy értéket adjunk hozzá, hogy simán beáldozzuk azt az 50% esélyt arra, hogy bármi is megvalósuljon.

Az emberek számára eszméletlenül nehéz anélkül élni az életüket, hogy ne akarjanak mindenhez valami „értéket” hozzáadni, megjavítani vagy tökéletesíteni azt. Mindezzel pedig többnyire egyetlen célunk van a külvilág felé: hogy megmutassuk, MI mennyire okosak vagyunk… Tanuljunk meg ebből visszafogni!

#9 Tervezd meg az életed!

A munkánkban általában előre felkészülünk a várható változásokra. Az életünkben viszont szinte soha. Egyik életszakaszból a másikba úgy lépünk át, hogy nem állunk meg és nem gondolkodunk el azon, hogy mi számít az életben, mi az, ami fontos, és hogy annak alapján mit is várunk az előttünk lévő időszaktól, és mit szeretnénk meghívni oda és megvalósítani benne. Mindig, minden életszakaszban lehet értelmet találni az életünknek, és olyan dolgokkal foglalatoskodni, amik tényleg számítanak, és ez könnyebb, ha időnként megállunk, és tudatosan átgondoljuk a mögöttünk és előttünk álló időszakot.

#10 Hozz létre egy új identitást!

Hogyan válhatunk valami mássá? Hogyan hozhatunk létre egy új identitást? Gondoljunk Bonora, aki amellett, hogy rock sztár és családapa, humanitárius segítő. Ez utóbbi identitását később hozta létre saját döntése alapján, még úgy is, hogy sokan eleinte helytelenítették vagy hiteltelennek gondolták.

Ami téged illet, először is állítsd magad kihívás elé ezen a téren. Gondolkozz el azon, hogy milyen a jelenlegi identitásod, és hogy ez az identitás honnan ered? Az emlékeim? Mások visszajelzései? Megszokás?

Milyen az az új személy, akit meg szeretnék alkotni? Hogyan tudnék egy új identitást létrehozni? Egy más embert, egy jobb embert?  Egy olyan személyt, aki nem ugyanaz a személy, aki most itt van? Anélkül, hogy tettetés lenne benne, anélkül, hogy álszent lennék? Csupán azzal a céllal, hogy egy jobb „ént” hozzak létre.

Jó munkát!

Az első részt itt olvashatjátok el!

Szlávik Krisztina
Coach ACC & C-IQ Enhanced Skills Practitioner
Beszélgess velem és teremts egy szebb jövőt magadnak!

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=D2mALzMpJ6A

Ha szívesen olvasod az írásaimat, és szeretnéd kipróbálni, hogy milyen is egy Teremtő Beszélgetés akkor a weboldalamon keresztül lépj velem kapcsolatba! Az ország, sőt a világ bármely részéről kereshetsz, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy Skype-on is ugyanolyan eredményességgel tudunk dolgozni. Angol nyelven is színvonal vesztés nélkül állok rendelkezésre. És hogy miért kell néha más valaki is ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni? Mert a palackon belülről kihívás elolvasni, hogy mi van a címkén! A rólam szóló fényezős rész itt van, de amúgy egyszerű ember és családanya vagyok.