Tudjátok miért vannak olyan szép képek ma a Google keresője fölött? Ha rákattintottatok értesültetek – vagy már eleve tudtátok – hogy ma, április 22-én, ünnepeljük a Föld Napját. A mozgalom 1970 óta él, és egyik jelmondata, így hangzik: ’Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?’
A kezdeményezést Denis Hayes amerikai egyetemista indította, és ma már világméretű hálózattal és követőkkel rendelkeznek. Az ENSZ Evo Morales indián származású bolíviai elnök kezdeményezésére nyilvánította április 22-dikét a ’Földanya Nemzetközi Napjá”-vá 2009-ben.
A környezetvédelem kérdése rendkívüli jelentőséggel bír manapság. És komolyan mondom, hogy minden más emellett bohóckodás, mert ha most nem vesszük a kezünkbe a saját bolygónk és élőhelyünk védelmét egyenként és személyesen is, nem hogy a gyermekeinknek, de nekünk sem lesz mit ennünk, mivel fűtenünk, és a betegségeinket meggyógyítanunk. Ha még is lesz hol élnünk, talán klímamenekültek millióival fogjuk az otthonaikat megosztani, vagy mi leszünk klímamenekültek. A Föld pusztításával saját jövőnket éljük fel. Mintha semmi közünk nem lenne ehhez az egészhez.
De hát kinek van arra energiája, hogy ebben a felgyorsult hajszában a környezetvédelemmel (is) foglalkozzon? A környezetvédelemmel, értsd saját és gyermekeink túlélésével és jólétével ezen a bolygón.
A Föld erőforrásai a kimerülés határán vannak. És mi emberek is sokan a kimerülés határán vagyunk. Ezért aztán felmerül bennem a kérdés: Nem lehet, hogy azért nincs energiánk ’mással’ foglalkozni, mert mi saját magunkkal is pontosan azt tesszük, amit a Földdel és a Föld erőforrásaival? Mármint, hogy (ki)használjuk azokat, folyamatosan, könyörtelenül, a megismerés szándéka, alázat, utánpótlás és a fenntarthatóság gyakorlata nélkül. Mintha mi és az erőforrásaink forrása nem egyek lennénk. Mintha a forráshoz semmi közünk nem lenne.
Szóval, ha Te is folyamatosan rohansz, és néha úgy érzed, hogy a kimerülés határán vagy, most kérlek végy egy nagy levegőt és kérdezd meg magadat:
Tudsz eleget magadról, a saját rendszereidről, a benned működő mechanizmusokról? Látod-e azt a csodát, a lehetőségek kimeríthetetlen tárházát és természetes rezílienciát, ami benned lakozik? Tiszteled-e magadat, mint élő embert, tudatos lényt, aki organikus belső és külső kapcsolatokkal rendelkezik? Fenntartható módon gazdálkodsz a saját erőforrásaiddal? Ügyelsz az egyensúlyra? Szereted-e és ismered-e a benned élő változatosságot, a benned élő érzéseket, gondolatokat, és tudatában vagy-e azok jelentőségének a túlélésed szempontjából? Felégeted-e vagy éppen túlhalászod a benned élő gazdagságot és diverzitást, hogy egyetlen gazdasági célnak adj helyet? Eladod-e a gyémántjaidat potom pénzért? Tudsz-e ’nem’-et mondani magadnak és másoknak a saját védelmedben? Mérgezed-e magadat étellel, itallal, szavakkal, gondolatokkal, érzésekkel? Buldózerrel mész-e neki annak, ami nem tetszik vagy az utadban áll? Ültetsz-e el új gondolatokat magadban és ápolod-e őket, hogy gyönyörűséges ’fává és erdővé’ cseperedhessenek? Megengeded-e, hogy mások legbensőbb kincseidet kibányásszák, és aztán ott hagyjanak csupaszon, kiaknázva?
A Föld Napja van ma. ’Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?’ Tiszteld magadat, és tiszteld a Földet!
Szlávik Krisztina – coach
www.teremtobeszelgetesek.hu
Legutóbbi hozzászólások